A kötelesrész az örökhagyó legközelebbi rokonainak és házastársának a törvény szerint járó minimumrészesedése az örökhagyó vagyona terhére. Intézménye a végrendelkezési szabadság ellensúlyozására szolgál. A kötelesrész intézménye már régóta vitatott európai szinten, azonban az új Ptk. továbbra is fenntartotta azt.
Kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát (élettársát) és szülőjét, ha az öröklés megnyílásakor az örökhagyó törvényes örököse vagy végintézkedés hiányában az lenne. A kötelesrészre vonatkozó igény a hagyaték megnyílásával keletkezik, és mivel kötelmi természetű, öt év alatt elévül.
Az öröklésből történő kiesés – a kizárás esetét és a kötelesrészt fenntartó lemondási szerződést kivéve – a kötelesrészből történő kiesést is jelenti.
Kitagadás:
A kiesés külön esete a kitagadás, amely azt eredményezi, hogy az egyébként kötelesrészre jogosult nem támaszthat ilyen igényt. Ez a súlyos jogkövetkezmény jogi garanciákat kíván: kitagadás csak végintézkedésben és csak a törvényben meghatározott okok kifejezett megjelölésével lehetséges (konjunktív feltételek). Vö. Ptk. 7:77.§: Nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott. A kitagadás akkor érvényes, ha a végintézkedés annak okát kifejezetten megjelöli. A kitagadás relatív kiesési ok, a kitagadott leszármazóinak öröklését nem érinti.
Kitagadásnak van helye ha a kötelesrészre jogosult:
az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne;
az örökhagyó sérelmére bűncselekményt követett el;
az örökhagyó egyenesági rokonának, házastársának vagy élettársának életére tört vagy sérelmükre egyéb súlyos bűncselekményt követett el;
az örökhagyó irányában fennálló törvényes tartási kötelezettségét súlyosan megsértette;
erkölcstelen életmódot folytat;
– akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek – a büntetését még nem töltötte ki (ez új, az ötévi vagy annál súlyosabb szabadságvesztésre ítélést, mint kitagadási okot pedig az új Ptk. elhagyta, mert túlságosan szűkítőnek találták ezt a szabályt);
a tőle elvárható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá (ez is új!)
A nagykorú leszármazót az örökhagyó a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt is kitagadhatja.
A szülőt az örökhagyó a sérelmére elkövetett olyan magatartás miatt is kitagadhatja, amely a szülői felügyeleti jog megszüntetésére ad alapot (=új rendelkezés a szülő megváltozott törvényes öröklési jogi státusára tekintettel).
Házastársát az örökhagyó házastársi kötelességét durván sértő magatartása miatt kitagadhatja.
Aki kitagadás miatt kiesik az öröklésből, nem jogosult törvényes képviselőként a helyébe lépő személy örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői vagyonkezelésből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(A kitagadási okok köre az új Ptk-ban tehát tágabb.)
A megbocsátás
A kitagadás érvénytelen, ha a kitagadás okát az örökhagyó végintézkedése előtt megbocsátotta (=előzetes megbocsátás). Ekkor az örökös azonban csak a kötelesrészre tarthat igényt, mivel a kitagadás érvénytelen, de mint kizárás megáll. Ha a kitagadás okát az örökhagyó a végintézkedése után megbocsátotta, a kitagadás a végintézkedés
visszavonása nélkül hatálytalanná válik (=utólagos megbocsátás). A megbocsátást a kitagadott személynek kell bizonyítania.
A kötelesrész alapja
A kötelesrész alapja
a hagyaték tiszta értéke (= hagyatékhoz tartozó valamennyi vagyontárgy – örökhagyó temetési költsége, hagyaték megszerzésével járó költségek, örökhagyó tartozásai) A hagyaték tiszta értékének kiszámításánál a hagyományokat és a meghagyásokat nem lehet teherként figyelembe venni, vagyis ezek a hagyaték tiszta értékébe beleszámítanak.
az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott ingyenes adományok juttatáskori tiszta értéke. Az adományokat juttatáskori tiszta értékükön kell figyelembe venni. Aki számára az ingyenes adománynak a juttatáskori értéken való számításba vétele súlyosan méltánytalan, a bíróságtól kérheti a körülmények figyelembevételével vett más érték megállapítását.
a szerződés megkötésétől számított két éven belül megnyílt öröklés esetén a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani az öröklési, tartási, életjáradéki vagy gondozási szerződéssel elidegenített vagyon értékének a ténylegesen nyújtott tartás, életjáradék, illetve gondozás értékével nem fedezett részét. Az átruházott vagyon, a nyújtott tartás és a gondozás értékét, valamint az életjáradék összegét az öröklés megnyílásának időpontjában számított értéken kell figyelembe venni. (Régen ezt teljes egészében figyelmen kívül kellett hagyni.)
Nem tartozik a kötelesrész alapjához:
az örökhagyó által a halálát megelőző tíz évnél régebben (régen ez 15 év volt) bárkinek juttatott ingyenes adomány értéke;
az olyan ingyenes adomány értéke, amelyet az örökhagyó a kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzően juttatott (A kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat létrejöttének időpontja házasságból származó gyermek és a házastársak által közös örökbefogadással örökbe fogadott gyermek esetén a házasságkötés időpontja, más örökbe fogadott gyermek esetén az örökbefogadás időpontja, egyébként a gyermek fogamzása. Az unokára, dédunokára a gyermekre vonatkozó szabályok irányadók.);
a szokásos mértéket meg nem haladó ingyenes adomány értéke;
a házastárs vagy az élettárs (ez utóbbi új!), továbbá a leszármazó részére nyújtott tartás értéke;
az arra rászoruló más személynek ingyenesen nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz szükséges mértékben.
Azt az ingyenes adományt, amelynek betudását az örökhagyó elengedte, nem lehet a jogosult saját kötelesrészének alapjához hozzászámítani.
A kötelesrész mértéke
Kötelesrész címén a kötelesrészre jogosultat annak harmada illeti meg, ami neki – a kötelesrész alapja szerint számítva – mint törvényes örökösnek jutna. (Régen a fele volt.) Ha a házastársat mint törvényes örököst haszonélvezeti jog is megilleti, kötelesrésze e tekintetben a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat. (Az is újdonság, hogy a házastárs állagörökös is!) A törvényes örökségként haszonélvezeti jogot öröklő házastárs a kötelesrészét igényelheti úgy is, mintha haszonélvezeti jogát megváltották volna.
A betudás
A betudásra a kötelesrész minimumrészesedés jellege miatt van szükség. Hátterében a viszonylagos igazságosságra törekvés áll.
A kötelesrész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármely címen kap, továbbá amit az örökhagyótól ingyenes adományként kapott, feltéve, hogy azt a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani.
Ha a kötelesrészre jogosult leszármazó az öröklésből kiesett, leszármazójának kötelesrészébe be kell tudni mindannak az ingyenes adománynak az értékét, amelyet ő és a kiesett felmenő kapott.
Több leszármazó az adományt a hagyatékban való részesedésének arányában köteles betudni.
Az örökhagyó a betudást – kifejezett nyilatkozattal – elengedheti. A betudás elengedése más jogosult kötelesrészét nem sértheti.
A kötelesrészre jogosult igényéért tehát más személyek (végrendeleti örökösök) csak akkor és annyiban felelnek, amikor és amennyiben a kötelesrészre jogosult maga nem részesült az örökhagyó vagyonából legalább a kötelesrésze mértékéig (figyelembe véve esetleges örökrészét, hagyományát, és a betudandó ingyenes adományokat).
Felelősség a kötelesrészért
A törvény szigorú sorrendet állít fel arra nézve, hogy kiktől követelhető a kötelesrész kiadása, kiegészítése.
A kötelesrészi igényt elsősorban a hagyatékból kell teljesíteni a hagyatékból részesedő személyek felelősségére. (A szerződéses örökös a kötelesrészért nem felel.) A hagyományos a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint tartozik helytállni, amennyiben a kötelesrészre jogosult az örökösöktől nem szerezhet kielégítést.
A kötelesrésznek a hagyatékból ki nem elégíthető részéért az örökhagyó által a halálát megelőző tíz éven belül megadományozottak adományaik időbeli sorrendjére tekintet nélkül felelnek.
Több személy felelősségének arányát juttatásaik figyelembe vehető értéke határozza meg.
Aki a juttatástól önhibáján kívül elesett, a kötelesrészért nem felel.
A törvény következőképpen enyhíti a felelősségét azoknak, akik maguk is kötelesrészre jogosultak vagy ezen személyek hozzátartozói.
Főszabályként a kötelesrész kielégítéséért a juttatás egész értékével felel az, aki juttatásban részesült. A kötelesrészre jogosult azonban a juttatásnak csak azzal a részével felel, amely törvényes örökrészét meghaladja.
A kötelesrészre jogosult házastársa, leszármazója és ennek házastársa mentesül a felelõsség alól annyiban, amennyiben valamennyiük juttatásának értéke a kötelesrészre jogosult juttatásának értékével együtt sem haladja meg a kötelesrészre jogosult törvényes örökrészét. Ezt a szabályt nem lehet alkalmazni, ha a kötelesrészre jogosult igényét a házastársával, leszármazójával vagy ennek házastársával szemben érvényesíti.
A törvényes örökrészt ezekben az esetekben a kötelesrész alapja szerint kell számításba venni.
A kötelesrész kiadása
Kötelmi jogi természet:
A kötelesrészre vonatkozó igény kötelmi jogi természetű követelés, ezért a hagyaték megnyíltától számított 5 év alatt elévül. (A kötelesrész a hagyaték megnyíltának időpontjától esedékes, innentől a megfizetéséig késedelmi kamat jár utána.) A jogosultaknak a kötelesrészi igényüket kifejezetten érvényesíteniük kell (az örökösökkel, majd a megajándékozottakkal szemben) ahhoz, hogy a kötelesrészt megkapják. A kötelesrészre jogosult tehát nem törvényes jogutódja az örökhagyónak, mint az örökösök. A kötelesrészi igény a hagyaték megnyíltával, vagyis az örökhagyó halálával keletkezik.
A kiadás módja:
A kötelesrészre jogosult a kötelesrész kiadását elsősorban pénzben követelheti. Természetben – a haszonélvezet kivételével – a kötelesrész abban az esetben igényelhető, ha ez volt az örökhagyó végintézkedéssel vagy élők között nyilvánított akarata. Ha a kötelesrész pénzben való kiadása akár a jogosultra, akár a kötelezettre sérelmes, a bíróság az összes körülmény mérlegelése alapján elrendelheti a kötelesrésznek – egészben vagy részben – természetben való kiadását.
Terhek és korlátozások:
A kötelesrészt minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni. Ha a kötelesrész kiadásánál a megmaradó vagyon az örökhagyó házastársának korlátozott haszonélvezetét sem biztosítaná, a kötelesrésznek a korlátozott haszonélvezetet biztosító részét a haszonélvezet megszűnése után kell kiadni. Ha az örökhagyó a kötelesrészre jogosultnak korlátozással vagy terheléssel hagyott hátra vagyont, a korlátozás a kötelesrészen felüli többletre hatályos. Az örökhagyó úgy is rendelkezhet, hogy a jogosult csak kötelesrészét kapja meg, kivéve, ha a korlátozást vagy a terhelést a kötelesrész tekintetében is elfogadja.