a) Öröklés:

Öröklés az ember vagyonában halála esetén bekövetkező egyetemes utódlás.

 Az öröklés kizárólag az emberhez, mint természetes személyhez kapcsolódó jogi változás; a jogi személyek vagyonában megszűnésük esetén bekövetkező egyetemes jogutódlást nem tekinthetjük tehát öröklésnek.

 Az öröklést a tulajdonos halála mint jogi tény önmagában kiváltja: az utódlása tulajdonos halálával, a jogutód elfogadása vagy bármely jogcselekménye nélkül bekövetkezik = Ipso iure öröklési rendszer

 Az öröklés az elhunyt tulajdonos vagyonában bekövetkező egyetemes (universalis) jogutódlás, amellyel a jogutód a vagyont vagy annak meghatározott hányadát, mint egészet szerzi meg [7:1.§] aktívákkal és passzívákkal együtt. (Ha nem kíván örökölni, megilleti a visszautasítás joga.) A törvénykönyvek az öröklési jog keretében szabályozzák a tulajdonos halálával beálló bizonyos más jogutódlásokat; a hagyomány, a halál esetére szóló ajándék megszerzését is; ezek azonban egyedi (singularis) jogutódlást jelentenek és ezért nem minősülnek öröklésnek. Ugyancsak az öröklési jog keretében kap szabályozást a köteles rész intézménye is; a köteles rész azonban a magyar jogban nem tekinthető öröklési jogi jogutódlásnak, a köteles részre jogosult nem minősül az örökös jogutódjának. Ehhez hasonlóan az örökhagyó halálával keletkező kötelmi követelés a kötelmi jogi hagyomány és a meghagyás is, amely kötelmi igényeknek az alanya az örökhagyónak szintén nem jogutódja.

 Az öröklés a tulajdonjogi viszonyban a tulajdonos személyében alanyváltozást eredményez. Az egyetemes jogutódlás tehát a tulajdonosok között megy végbe; kivételes esetben, így pl. a túlélő házastárs öröklésénél a jogutódlás során a tulajdonos személyében bekövetkező alanyváltozás mellett haszonélvezeti jog is keletkezik. Több személy öröklése esetén az egyes személyeket megillető vagyoni hányadokat (vagyontárgyakat) örökrésznek nevezzük.

 Az öröklési igény tulajdoni igény, amely nem évül el. Az örökséget és a dologi hagyományt, mint tulajdoni igényeket tehát bármikor lehet követelni.(7:2.§)

 A magyar jog szerint az öröklés szükségszerű jogutódlás, tehát a magyar jog szerint nincs ún. uratlan vagyon, vagy nyugvó hagyaték. Ez következik abból, hogy az elhunyt tulajdonos vagyona a végintézkedésben megjelölt személyekre, ilyenek hiányában a törvényben kijelölt személyekre, s ezek között végső soron az államra száll, akit – mint törvényes örököst – a visszautasítás joga nem illeti meg.

7:74. § [Az állam szükségképpeni törvényes öröklése]
(1) Más örökös hiányában az állam a törvényes örökös.
(2) Az államot mint törvényes örököst az örökség visszautasításának joga nem illeti meg.

 Hagyatéki eljárás (régi Jobbágyi könyv): tv által megjelölt bizonyos esetekben kötelező lefolytatni, amely ez esetekben közhitelesen bizonyítja az öröklést

 Az örökhagyó vagyona : aktívák és passzívák jelentik, ezek összegzése jelenti a tiszta vagyont, ami eszerint lehet aktív, vagy passzív. (passzív, ha mínuszos)

b) Örökhagyó:

Örökhagyó az elhunyt személy, a meghalt tulajdonos, akinek vagyonában halála miatt egyetemes jogutódlás következik be.

c) Öröklési jogcímek:

Végintézkedés vagy törvényes öröklés jogcímén lehet örökölni.

A modern jogrendszerek biztosítják az örökhagyó végintézkedési szabadságát, vagyis azt a jogot, hogy a vagyon tulajdonosa vagyonát halála esetére (csakúgy, mint életében) arra ruházza át, akire akarja. A végintézkedési szabadság elvéből következik, hogy az öröklés rendjét elsősorban az örökhagyó végintézkedése határozza meg; törvényes öröklésnek akkor van helye, ha a végintézkedés a hagyatékot nem meríti ki. A mai magyar jog a köteles részt az öröklési jogban szabályozza, de lényegét tekintve kötelmi jogi igényként kezeli, tehát nem tekinthető valódi öröklési jogcímnek.

d) Hagyaték:

A Ptk. és a régi törvény sem definiálja, fogalmát a bírói gyakorlat határozta meg.

Hagyaték az örökhagyóról halála esetén jogutódaira átszálló egész – aktív és passzív – vagyon: vagyontárgyainak, valamint polgári jogi jellegű vagyoni jogainak és kötelezettségeinek összessége. = dolgok + polgári jogi jogok + kötelezettségek

ù A hagyatékhoz tartozó átszálló jogok és kötelezettségek polgári jogi jellegűek; a nem polgári jogi jellegű jogok és kötelezettségek esetleges átszállásáról más jogterületek (nyugdíjról, járadékról a társadalombiztosítást, tartási kötelezettségről a családi jog stb.) szabályai döntenek.

ù Az örökhagyó polgári jogi jellegű nem vagyoni (személyhez fűződő) jogai (pl.:szerzői jog) halálával nem szállnak át, hanem ún. kegyeleti jogként részesülnek védelemben.

ù Nem tartoznak a hagyatékhoz az örökhagyó polgári jogi vagyoni jellegű jogai közül sem azok, amelyek kifejezetten az örökhagyó életére szóltak (pl. a haszonélvezeti jog; a szerződésen alapuló tartásra, életjáradékra vonatkozó jog stb.); illetve azok a jogok, amelyeknek esetleges ászállásáról más polgári jogi szabályok (pl. életbiztosítás alapján megillető jogokra, a takarékbetétkönyvre vonatkozó jogra, a lakásbérleti folytatására irányadó rendelkezések) döntenek.

e) Örökös:

7:25. § [Örökösnevezés]

(1) Az örökhagyó végrendeletében egy vagy több örököst nevezhet.

(2) Örökös az, akinek az örökhagyó hagyatékát, annak meghatározott hányadát vagy részét juttatja.

(3) Kétség esetén örökös az is, akinek az örökhagyó az egész hagyaték értékének jelentős részét kitevő egy vagy több meghatározott vagyontárgyat juttat, ha az örökhagyó feltehető akarata szerint a részesítettnek a hagyatéki terhek viselésében is osztoznia kell.

(4) Az alapító által halála esetére rendelt alapítvány – nyilvántartásba való bejegyzése esetén – úgy szerzi meg az alapító által a hagyatékból részére juttatott vagyont, mintha az öröklés megnyílásakor létezett volna.

Örökösön mindenekelőtt az örökhagyó egyetemes jogutódja. Kivételesen örökösnek minősül az örökhagyó egyes meghatározott vagyontárgyainak megszerzője is.

ù Örökös elsősorban az, akinek az örökhagyó hagyatékát (aktívumaival és passzívumaival együtt) vagy annak egy meghatározott részét juttatja. [7:25.§(2)], ezen kívül

ù kétség esetén örökös az is, akinek az örökhagyó az egész hagyaték értékének jelentős részét kitevő meghatározott vagyontárgyat juttat, ha az örökhagyó feltehető akarata szerint e személynek a hagyatéki terhek viselésében is osztoznia kell [7:25.§(3)]. Az ítélkezési gyakorlat szerint a hagyaték érékének jelentős részét képezi a hagyaték minimum egyötöde/egynegyede.(Ez a kategória nem egyenlő a dologi hagyományossal!)

ù Örökös lehet: természetes személy, jogi személy. Az öröklési késesség kezdő és végső időpontját a jogképesség keletkezére és megszűnésére vonatkozó szabályok szerint kell meghatározni.

f) Hagyomány:

7:31. § [Hagyományrendelés]

(1) Hagyomány a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgynak meghatározott személy részére juttatása, ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek (dologi hagyomány).

(2) Hagyományrendelés az is, ha az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy a hagyományosnak vagyoni szolgáltatást teljesítsen (kötelmi hagyomány).

(3) Hagyományt az örökös javára is lehet rendelni. Hagyománnyal azt is lehet terhelni, aki maga is hagyományos. Kétség esetén a hagyomány az örököst terheli.

Hagyomány az örökhagyó végrendelete alapján bekövetkező különös (singularis) jogutódlás, amelynek jogosultja: a hagyományos a hagyatékban meglevő (kivételesen nem a hagyatékban lévő) valamely vagyontárgy tulajdonosa lesz, anélkül, hogy a hagyatéki terhek többségének viselésében is osztoznia kellene.

A hagyományos csak az esetleg őt terhelő hagyomány (vagy meghagyás) teljesítéséért és a kötelesrész kielégítéséért felel, az örökhagyó tartozásaiért nem. ez utóbbiakért helytállásra csak akkor köteles (a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint), ha hagyományát más hagyatéki hitelező sérelmével elégítették ki és ez a hitelező az örökösöktől nem szerezhet kielégítést.

1.) Ha a hagyományos az örökhagyó által a végrendeletben neki rendelt, a hagyatékhoz tartozó egy vagy több meghatározott vagyontárgyat közvetlenül az örökhagyó közvetlen jogutódjaként szerzi meg, dologi hagyományrendelésről és dologi hagyományról beszélünk [7:31.§(1)]. A tipikus dologi hagyományok ingó dolgok, de elvben ingatlan is lehet dologi hagyomány, feltéve, hogy a juttatás nem minősül örökségnek= értéke a hagyaték egészéhez képest nem jelentős, vagy jelentős, de az ily módon részesített személy – az örökhagyó feltehető akarata szerint – a hagyatéki terhek viselésében nem osztozik.

2.) Ha a hagyományos a végrendeletben neki rendelt vagyontárgyat (vagyoni szolgáltatást) nem a hagyatékból (ezért nem az örökhagyó közvetlen jogutódjaként), hanem az örököstől (esetleg a hagyományostól) szerzi meg, kötelmi hagyományrendelésről és kötelmi hagyományról beszélünk [7:31.§(2-3) bekezdés].

 A kötelmi hagyomány tehát az örököst (esetleg a hagyományost) terheli; így a hagyományos az örökös (a hagyományos) közvetlen jogutódja, s az örökhagyóé közvetve is csak akkor, ha a vagyontárgy (vagyoni szolgáltatás) a hagyaték része. Az ilyen hagyományos igénye kötelmi jellegű követelés: az örökössel (esetleg a hagyományossal) szemben keletkezik, az örökhagyó végrendelete alapján, az örökhagyó halálakor (azaz az örökség megnyíltakor).
 Mint kötelmi jogi igény a kötelmi hagyomány öt év alatt elévül.

Ha a kötelmi hagyományt a hagyományos köteles teljesíteni, alhagyományról beszélünk.

7:99. § [A hagyományos felelőssége]

(1) A más hagyatéki hitelező sérelmével kielégített hagyományos a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint felel a hitelezőnek, ha a hitelező az örököstől nem szerezhetett kielégítést.
(2) A hagyományos az őt terhelő hagyomány és meghagyás tekintetében úgy felel, mint az örökös.
Tekintettel arra, hogy a hagyomány kiadására az örökség kiadása előtt kerül sor, s hogy a hagyományos az örökhagyó tartozásaiért enyhébb szabályok [7:99.§(1-2)] szerint áll helyt, mint az örökös, bizonyos esetekben értelme lehet annak, hogy az örökhagyó az örökös javára rendeljen hagyományt. Az örökös javára rendelt hagyományt előhagyománynak nevezzük [7:31§ (3)].
Utóhagyomány:

7:32. § [Utóhagyomány rendelése]

(1) Az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint a hagyományban valamely eseménytől vagy időponttól az addigi jogosultat más váltja fel, érvényes.
(2) Ha az örökhagyó eltérően nem rendelkezik, utóhagyományos nevezése az előhagyományos visszterhes rendelkezési jogát és a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb értékre vonatkozó ingyenes adományozási jogát nem érinti.
A Ptk. korlátozás nélkül érvényesnek ismeri el az utóhagyomány rendelését, vagyis az örökhagyó olyan végintézkedését, amely szerint a hagyományban valamely meghatározott eseménytől vagy időponttól az addigi jogosultat más váltja fel.

 Az utóhagyományos várományosa a hagyományul rendelt dolognak.
 Új szabály, hogy az utóhagyománnyal rendelt vagyontárgyra vonatkozóan a Ptk. rendelkezési jogot biztosít az előhagyományosnak, bár ezt az örökhagyó korlátozhatja vagy kizárhatja [7:32§ (2)].
g) Meghagyás:
Meghagyással az örökhagyó végrendeletében valamely hagyatékban részesülő személyt (örököst vagy dologi hagyományost) kötelezettséggel terhel.

7:33. § [Meghagyás]

(1) Ha az örökhagyó a hagyatékban részesülő személyt harmadik személy javára teljesítendő kötelezettséggel terheli, a követelésre a végrendeletben megjelölt személy jogosulttá válik. Olyan meghagyás teljesítését, amelynek követelésére a végrendelet senkit nem jogosít, a végrendeleti végrehajtó és a hagyatékban részesülő többi személy igényelheti. Közérdekű meghagyás teljesítését az illetékes hatóság is igényelheti.

(2) Kétség esetén a meghagyás az örököst terheli.
(3) Ha feltehető, hogy az örökhagyó a részesítést a meghagyás teljesítéséhez kívánta kötni, a meghagyással terhelt a részesítést a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kiadni köteles, ha a meghagyást nem teljesíti, vagy annak teljesítése neki felróható okból válik lehetetlenné. A részesítés kiadását a végrendeleti végrehajtó és a hagyatékban részesülő többi személy igényelheti. A kiadott vagyontárgy értékét a meghagyás teljesítésére kell fordítani.

(4) Kétség esetén hagyományrendelésnek kell tekinteni az örökhagyónak azt a rendelkezését, amely meghatározott személy vagyoni részesítését jelenti.

 A meghagyásnak lehet a végrendeletben konkrétan meghatározott kedvezményezettje. A Ptk. szerint – a régi Ptk.-tól eltérően – a meghagyás kedvezményezettje alanyi jogot szerez, vagyis bíróság előtt kikényszerítheti a meghagyás teljesítését. [7:33.§(1)] Ez a változás azzal jár együtt, hogy a meghagyás kedvezményezettjére vonatkoznak a kiesés szabályai.
 Ha a végrendelet kedvezményezettet nem jelöl meg, a meghagyás teljesítését a végrendeleti végrehajtó és a hagyatékban részesülő személyek követelhetik; közérdekű meghagyás teljesítését az illetékes hatóság is igényelheti. [7:33.§(1)]
 Bár a kötelezettségnek lehet vagyoni értéke, a meghagyás nem tekinthető vagyoni szolgáltatásnak. Kétség esetén nem meghagyásnak, hanem kötelmi hagyományrendelésnek kell tekinteni az örökhagyónak azt a rendelkezését, amely meghatározott személy vagyoni részesítését jelenti. [7:33.§(4)]

 A meghagyás kedvezményezettje az örökhagyó tartozásaiért nem felel, még annyiban sem, mint a hagyományos. A meghagyás teljesítése kétség esetén az örököst terheli. [7:33.§(2)]

A Ptk. a jellegében megváltoztatott (most már kikényszeríthető) meghagyás intézményébe olvasztja a régi Ptk.-ban feltételes juttatás (feltételi kedvezmény) néven ismert tényállást.

 Azaz, ha feltehető, hogy az örökhagyó a részesítést a meghagyás teljesítéséhez kívánta kötni, és az illető a meghagyást nem teljesíti, vagy annak teljesítése neki felróható okból válik lehetetlenné, a meghagyással terhelt a részesítést a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kiadni köteles.
 A részesítés kiadását a végrendeleti végrehajtó és a hagyatékban részesülő többi személy igényelheti. A kiadott vagyontárgy értékét a meghagyás teljesítésére kell fordítani. [7:33.§(3)]
Itt jegyzi meg Vékás, hogy a Ptk. alapján nincs akadálya, hogy a végrendeleti juttatást valamely feltétel beálltától tegye az örökhagyó függővé (pl:diploma megszerzése). E feltételnek az öröklés megnyílásáig teljesülnie kell.

h) Utóörökös:

Az utóörökös–nevezés az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint az örökségben vagy annak egy részében valamely meghatározott eseménytől (pl. előörökös halálától) vagy meghatározott időponttól kezdve az előörököst más váltja fel.
A régi Ptk. érvénytelennek mondta ki az utóörökös-nevezést és főszabályként a hatályos tv. is fenntartja a tilalmat. 7:28. § [Utóörökös nevezése]
(1) Érvénytelen az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint az örökségben vagy annak egy részében valamely eseménytől vagy időponttól kezdve az addigi örököst más személy váltja fel.
(2) Az elsősorban nevezett örökös halála esetére történt örökösnevezés helyettes örökös nevezéseként érvényesül, ha annak feltételei fennállnak.
(3) Az örökhagyó érvényesen nevezhet utóörököst az elsősorban örökösnek nevezett házastársa halála esetére a házastársra háramlott hagyatékra. Utóörökös nevezése a házastárs visszterhes rendelkezési jogát és a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb értékre vonatkozó ingyenes adományozási jogát nem érinti.
(4) Az örökhagyó érvényesen nevezhet utóörököst az elsősorban örökösnek nevezett leszármazójára háramlott hagyatékára arra az esetre, ha a leszármazó a hagyaték megnyílásakor nem rendelkezik végrendelkezési képességgel, és meghal anélkül, hogy ezt a képességét megszerezte volna. Utóörökös nevezése az elsősorban örökösnek nevezett leszármazónak a cselekvőképességi szabályok korlátai közötti rendelkezési jogát nem érinti.
 Az elsősorban nevezett örökös halála esetére történt örökösnevezés érvényessége továbbra is attól függ, hogy ez az örökös az örökhagyó előtt vagy után hal-e meg. (Csak az első esetben érvényes.)[7:28.§(2)]

Kivételek az általános tilalom alól:

1. Az elsősorban nevezett házastárs halála esetére, a házastársra háramlott hagyaték tekintetében. .[7:28.§(3)] Utóörökös nevezése a házastárs visszterhes rendelkezési jogát és a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb értékre vonatkozó ingyenes adományozási jogát nem érinti.
Ez ún. maradék-utóöröklés: az utóörököst az a vagyon illeti majd meg, ami az előörökös házastárásának halála után maradt.
2. Az elsősorban nevezett leszármazójára háramlott hagyatékra, arra az esetre, ha a leszármazó a hagyaték megnyílásakor nem rendelkezik végrendelkezési képességgel, és meghal anélkül, hogy ezt a képességét megszerezte volna. = substitutio pupillaris
Utóörökös nevezése az elsősorban örökösnek nevezett leszármazónak a cselekvőképességi szabályok korlátai közötti rendelkezési jogát nem érinti.

Ez is maradék-utóöröklés.

i) Végrendeleti végrehajtó:

Ha az örökhagyó végakaratának egésze vagy része végrehajtására végrendeletében cselekvőképes nagykorú vagy jogi személyt nevez meg, e személy (végrendeleti végrehajtó) öröklésben érdekeltnek tekintendő. (2010. évi XXXVIII. törvény a hagyatéki eljárásról, 6.§(4))
Az örökhagyó végrendelet készítésekor végrendeleti végrehajtót nevezhet meg, akinek a feladata az, hogy a végintézkedés érvényre jutását elősegítse. Ez azt jelenti, hogy az elhunyt a hagyatékára nézve valamilyen vagyoni természetű, halál esetére szóló rendelkezést tett, amelynek akarata szerinti végrehajtását a megnevezett személy segítségével kívánja garantálni. Ilyen vagyoni természetű rendelkezés lehet például a hagyomány vagy a meghagyás.
A Ptk. a Meghagyásnál utal a végrendeleti végrehajtóra. [7:33. § (1)és(3)]