A törvényes öröklés általános rendje (szabályai)
Mikor érvényesül a törvényes öröklési rend?
Ha az örökhagyó végintézkedési szabadságával nem élt, vagy a végintézkedés a hagyaték egészére nem terjed ki, kiegészítő jelleggel a törvényes öröklés szabályai érvényesülnek. Egyebekben a törvényes öröklés szabályai az örökhagyót nem korlátozzák.
A magyar jog felsorolásszerűen meghatározza a törvény alapján öröklésre jogosultak körét. Általánosságban ezek: a rokonok, a házastárs és legvégül az állam.
Kik tekinthetők rokonoknak?
A rokoni kör fogalmát családjogi törvényünk (Csjt.) határozza meg:
– egyenesági rokonok: akik közül az egyik a másiktól származik.
– oldalági rokonok: akiknek legalább egy közös felmenő rokonuk van, ők maguk azonban oldalágon nem rokonok.
A Ptk. a felmenő egyenesági rokonok törvényes öröklési jogát korlátlanul elismeri, az oldalrokonok törvényes öröklési jogát viszont a nagyszülői leszármazók körével lezárja.
A leszármazók fogalmának meghatározásában a vérségi leszármazás a döntő (tehát nincs jelentősége annak, hogy a gyermek házasságban vagy azon kívül született), az apai leszármazást az apaság vélelme dönti el (link a családjogi honlapra).
Főszabály szerint – a Csjt. szabályainak megfelelően – a vérségi kapcsolat a releváns, egy kivétellel. Az örökbefogadás esetében ugyanis egy jogi aktus teremti meg a rokoni kapcsolatot.
Mi a törvényes öröklési sorrend?
A törvényben meghatározott örökösök a törvényben megjelölt sorrendben válnak örökössé. Ez a sorrend kivételt nem engedő, szigorú rangsor, amely alapján a törvényben előbb álló személyek az öröklés tekintetében megelőzik a mögöttük állókat.
1.) a leszármazók törvényes öröklési sorrendje:
A törvényes öröklés sorrendjében első helyen a lemenő egyenes ági rokonok öröklési jogi igényei szerepelnek, leszármazási fokok szerint, a helyettesítés elvének megfelelően. A leszármazók mellett a házastárs haszonélvezeti jogot örököl.
a.) a gyermekek öröklése:
– Valamennyi gyermek fejenként egyenlő arányban örököl.
– A gyermeki kapcsolatot a Csjt. szabályozza. Alapvető elv, hogy a gyermek az apa után akkor örököl, ha a családjogi státusza tisztázott. Ennek megfelelően a házasság érvénytelensége a gyermek törvényes öröklési kapcsolatát nem érinti, ugyanakkor az apaság vélelmének megdöntése már igen (lásd: családjogi honlap).
b.) távoli leszármazók törvényes öröklése:
Az öröklésből kiesett gyermek vagy távolabbi leszármazó helyén egymás közt egyenlő részekben a kiesett személy gyermekei örökölnek. (helyettesítési elv)
c.) házastárs törvényes öröklése
Az özvegy törvényes öröklésének jogi alapját az örökhagyóval fennálló házassága teremti meg. Az özvegy azonban akkor is kiesik az öröklésből, ha az örökhagyó halálának időpontjában a házastársi életközösség nem állott fenn és annak visszaállítására sem lett volna mód.
– állagörökösként: A magyar jog az özvegyet csak leszármazók hiányában tekinti állag(=tulajdon)örökösnek. Ebben az esetben azonban az ági vagyon kivételével az egész hagyaték őt illeti.
– özvegyi jogosultként: Leszármazók mellett a házastársat özvegyi jog illeti meg. Vagyis a hagyaték tulajdonjogát a leszármazók szerzik meg, azonban az özvegyet haszonélvezeti jog illeti meg ezen a vagyonon. Az özvegyi jog az ági vagyonra is kiterjed.
d.) felmenők és oldalrokonok öröklése (parentéláris öröklés):
A felmenők és az oldalrokonok törvényes öröklését a magyar jogban parentéláris öröklésnek nevezzük.
– A parentéla: a magyar öröklési jog egyik tradicionális eleme, amelynek lényege az, hogy az azonos felmenői fokon lévő egyenesági rokonok és azok leszármazói egyetlen öröklési csoportba kerülnek beosztásra. Az egyik parentélába tartozó személyek megelőzik a következő parentélába tartozókat. A magyar öröklési jogban ennek megfelelően létezik két teljes parentéla, ahol a helyettesítési elv alapján a fokozatosság érvényesül valamint egy csonka parentéla, ahol mindenki egyszerre és fejenként egyenlő arányban örököl.
– A szülői parentéla: Az első parentélába tartoznak az örökhagyó szülei és azok leszármazói. Leszármazók és házastárs hiányában az örökhagyó szülői örökölnek fejenként egyenlő részben. Az öröklésből kiesett szülő helyén annak leszármazói örökölnek olyan módon, mint a gyermek helyén annak leszármazói. Ha a kiesett szülőnek nincs leszármazója, egyedül a másik szülő, illetőleg annak leszármazói örökölnek.
– A nagyszülői parentéla: A második parentélába tartozó személyek akkor örökölnek, ha az első parentélaban mindkét szülő és azok leszármazói kiestek. Leszármazóknak, házastársnak, szülőknek és szülők leszármazóinak hiányában törvényes örökösök egyenlő részekben az örökhagyó nagyszülői. Az öröklésből kiesett nagyszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint a kieső szülő helyén ennek leszármazói. Ha a kiesett nagyszülőnek leszármazója nincs, helyette nagyszülőpárja, ha pedig ez is kiesett, ennek helyén leszármazója örököl. Ha valamelyik nagyszülőpár kiesett, és helyükön leszármazójuk nem örökölhet, az egész hagyatékot a másik nagyszülőpár vagy ezek leszármazója örökli.
– Mindkét parentélában a törvényes öröklési kapcsolatot az örökhagyóval fennálló rokoni kapcsolat és nem az egymáshoz fűződő hozzátartozói viszony alapozza meg: sem a szülőknek, sem a nagyszülőknek nem kell tehát házastársi kapcsolatban élniük sem az örökhagyó halálakor, sem azt megelőzően. A két csoport közötti legnagyobb eltérést az jelenti, hogy a második parentélában egy nagyszülőpár és az ő leszármazóik külön öröklési csoportot képeznek.
– Csonka parentéla (távolabbi felmenők öröklése): A harmadik parentélát a magyar jogi hagyomány csonka parentélának is nevezi, mivel ebben a csoportban az oldalági rokonok már nem örökölnek. A felmenők viszont korlátozás nélkül törvényes örökösök. Ha sem az örökhagyó nagyszülője, sem a nagyszülőktől leszármazó nem örökölhet, törvényes örökösök fejenként egyenlő részekben az örökhagyó távolabbi felmenői.
– Állam, mint törvényes örökös: Ha más örökös nincs, a hagyaték az államra száll. Az állam törvényes örökös. Az állam egyben szükséges örökös is. A hagyatékot, mint törvényes örökös nem utasíthatja vissza (a végrendeleti örökösként azonban igen).
E tradicionális jogintézmény a leszármazók törvényes öröklésének kiegészítő rendje, célja, hogy az azonos öröklési helyzetben lévő személyek ténylegesen is azonos részt kapjanak a hagyatékból. Szemben a régi magyar joggal, e kötelezettség a leszármazó hozzátartozóit nem terheli.
Az osztályrabocsátás lényege, hogy ha több leszármazó közösen örököl, mindegyik örököstárs köteles a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes adománynak az értékét, amelyben őt az örökhagyó életében részesítette, feltéve hogy a hozzászámítást az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta. A szokásos mértékű ajándékokat, valamint a tartásra rászorult leszármazók részére nyújtott tartást akkor sem kell osztályra bocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte.
Kifejezett kikötés hiányában is terheli a megajándékozottat az osztályrabocsátás kötelezettsége, ha a körülményekből arra lehet következtetni, hogy az örökhagyó a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta.
E kötelezettség csak a törvényes öröklés szabályainak érvényesülése esetén van. Fennálltát annak az örököstársnak kell bizonyítania, aki erre hivatkozik.
Hogyan kell az osztályrabocsátást számszerűsíteni?
A hagyaték, valamint az osztályrabocsátott ingyenes adományok tiszta értékének összeszámításával kapott érték megfelelő arányos elosztása útján kell megállapítani az örököstársaknak jutó örökrészt, majd abból le kell vonni az örököstárs által osztályrabocsátott értéket.
Az érték megállapításánál az adomány juttatáskori értékét kell számításba venni. Ha ennek az értéknek az alapulvétele bármelyik érdekeltre súlyosan méltánytalan, a bíróság az értéket az összes körülmények figyelembevételével állapítja meg.
Ha az öröklésből kiesett személynek leszármazója van, ez utóbbi köteles a kiesett személy által kapott adományt osztályra bocsátani. Több leszármazónak az osztályrabocsátott értékek figyelembevételével kiszámított örökrészéből a felmenő által kapott adományt a hagyatékban való részesedés arányában kell levonni.
Ha az örököstárs által osztályrabocsátott érték eléri vagy meghaladja az örökrészének az osztályrabocsátott értékek figyelembevételével kiszámított értékét, őt a felosztásra kerülő hagyatéki vagyonból kielégítettnek kell tekinteni, a többletet azonban visszatéríteni nem köteles. Ilyen esetben a hagyatékot a többi örököstárs között a hagyatékban nem részesülő örököstársnak, valamint az ilyen örököstárs adományának figyelmen kívül hagyásával kell felosztani.
Az özvegyi jog a házastárs öröklési jogi alapú haszonélvezeti joga.
Az özvegyi jognak két esete van:
a.) leszármazók állagöröklése mellett
b.) ági vagyon tekintetében
Özvegyi jog akkor illeti meg a túlélő házastársat, ha a hagyaték megnyíltának időpontjában az özvegy és az örökhagyó között házastársi kötelék állt fenn és az özvegyre kiesési ok nem vonatkozik.
Az örökhagyó végintézkedésében mellőzéssel is kizárhatja házastársát az özvegyi jogból. Ebben az esetben a házastársat csak az özvegyi jogra vonatkozó kötelesrész illeti meg.
Szerződéssel kikötött haszonélvezeti jog esetén az özvegyi jog a szerződésben meghatározott határidő lejártát követően kezdődhet csak el.
Mire terjedhet ki az özvegyi jog?
Az özvegyi jogra vonatkozó szabályokat a Ptk. haszonélvezeti jogra vonatkozó szabályai határozzák meg. A házastárs özvegyi joga alapján tehát jogosul az állagörökös tulajdonában álló dolgot birtokolni, használni és hasznait szedni. Az állagörökösök a haszonélvezet tartalmát képező jogokat csak annyiban gyakorolhatják, amennyiben e jogok gyakorlását a házastárs átengedi nekik.
Az özvegyi jog természetesen kiterjedhet kamatozó követelésre és más hasznot hajtó jogra is (például értékpapír esetén).
Meddig áll fenn az özvegyi jog?
Az özvegyi jog egészen a házastárs haláláig fennáll. Ha a volt házastárs újabb házasságot köt, az özvegyi jog megszűnik. Fennmarad azonban, ha a túlélő házastárs házasságon kívüli élettársi viszonyt folytat.
Ha ugyanarra a vagyontárgyra egymást követően két özvegyi jog keletkezik, a második tényleges gyakorlására csak akkor kerülhet sor, ha az első megszűnik.
Lehet-e korlátozni az özvegyi jogot?
A házastárs haszonélvezetének korlátozását csak a leszármazók kérhetik. A haszonélvezet korlátozásának bármikor helye van, a korlátozás azonban csak olyan mértékű lehet, hogy a korlátozott haszonélvezet a házastárs szükségleteit biztosítsa, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is.
A leszármazók a korlátozást külön-külön is kérhetik, és amennyiben ha a házastárs vagyoni viszonyaiban jelentős javulás következett be, erre lehetőség van ismételten is.
Megváltható-e az özvegyi jog?
A szerződésen vagy végrendeleten alapuló özvegyi haszonélvezeti jog megváltására nincs lehetőség.
Mind a házastárs, mind az örökösök kérhetik a házastárs haszonélvezeti jogának megváltását. A házastárs által lakott lakásra, az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakra fennálló haszonélvezet megváltását nem lehet kérni (ez nem jelenti azt, hogy a fennálló haszonélvezeti jogot ne lehetne korlátozni!).
A házastársat a megváltásra kerülő vagyonból – természetben vagy pénzben – olyan rész illeti meg, amelyet mint az örökhagyó gyermeke törvényes örökösként a leszármazókkal együtt örökölne. Ági öröklés esetén a házastársat az ági vagyon egyharmada illeti meg.
A megváltást a hagyatéki eljárás során, ennek hiányában az öröklés megnyílásától számított egy éven belül a hagyatéki eljárásra egyébként illetékes közjegyzőnél kell kérni.
E szabályoktól a felek közös megegyezéssel eltérhetnek.
Mik a megváltás következményei?
A haszonélvezet megváltásának eredményeként a volt házastárs állagörökös lesz és ez a hagyatéki hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét is jelenti.
Megváltás címén az özvegyet a leszármazókkal szemben egy gyermekrész illeti meg, ági öröklés esetén pedig az ági vagyon egyharmada.
A leszármazók jogosultak arra, hogy a haszonélvezeti jog korlátozását és megváltását párhuzamosan kérjék.
Az örökbefogadással kapcsolatos speciális szabályok
A magyar jogban az örökbefogadás az örökbefogadott és az örökbefogadó valamint annak rokonai között teljes öröklési jogi kapcsolatot létesít. Ez természetesen csak az örökbefogadás fennállta alatt van így.
Mi történi akkor, ha az örökhagyó halálakor az örökbefogadás folyamatban volt?
Ha az örökbefogadás iránti kérelem benyújtása az örökhagyó halálát megelőzően történt és a kérelemnek utólag helyt adnak, akkor létrejön az öröklési jogi kapcsolat. Ugyanez érvényes arra az esetre is, ha az örökhagyó halála előtt kérik az örökbefogadás felbontását. Az örökbefogadás hatálytalanná válása ugyanakkor az öröklési jogi kapcsolatot nem érinti.
Az örökbefogadott örököl a vér szerinti rokonai után is?
A titkos örökbefogadás kivételével az örökbefogadás jogi ténye nem változtat az örökbefogadott és vér szerinti rokonai között fennálló öröklési jogi kapcsolaton. Így tehát az örökbefogadott – mind vér szerinti mind örökbefogadó szüleivel – öröklési jogi kapcsolatban áll (kettős öröklési jogi kapcsolat).
Sajátos helyzet áll elő akkor, ha örökbefogadott az örökbefogadó vér szerinti rokonai is. Ebben az esetben örökbefogadott megkapja a törvényes örökrészét mint vér szerinti leszármazó, de megkapja a rá eső hagyatéki hányadot úgy is, mint az örökhagyó örökbefogadott gyermeke. Ez a sajátosság fordított arányban is fennáll.
Ha az örökbefogadott után sem az örökbefogadó, sem annak rokona nem örököl, törvényes örökösök az örökbefogadott vér szerinti rokonai.
Titkos örökbefogadás esetén örökölhet az örökbefogadott a vér szerinti szülei után?
A törvényes öröklési jogi kapcsolat ebben az esetben csak az örökbefogadás esetleges megszűnése után jön létre ismételten.
Az ági öröklés a felmenő és oldalági rokonok törvényes öröklésének a kiegészítője. A jogintézmény célja annak biztosítása, hogy a családi vagyon az eredeti családi ágon maradjon abban az esetben, ha az örökhagyónak nincsenek leszármazó örökösei.
Csak az a vagyontárgy minősül ági vagyonnak, amely az örökhagyó hagyatékában természetben, fizikai formájában megvan.
A PK 81. sz állásfoglalás szerint “ági jellegű az az ingó vagy ingatlan vagyontárgy, amelynek a vásárlásához a lemenőnek – a későbbi örökhagyónak – valamelyik felmenője adta a vételárat, akkor is, ha a vételárat ténylegesen a felmenő fizette ki az eladónak, és akkor is, ha a felmenő a lemenőnek azzal a meghagyással adta át a vételhez szükséges pénzt, hogy az meghatározott vagyontárgyat vásároljon. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy ingatlanvásárlás esetén a felmenő a szerződésben sem vevőként, sem ajándékozóként nem szerepel és az ingatlan-nyilvántartásba vevő félként a lemenőt jegyzik be.”
A redintegráció tilalma akadályozza a gazdasági társaságba bevitt vagyontárgy ági jellegének megtartását is.
A Polgári Törvénykönyv meghatározása alapján ha nem az örökhagyó leszármazója a törvényes örökös, az örökhagyóra valamelyik felmenőjéről öröklés vagy ingyenes juttatás útján hárult vagyontárgy ági öröklés alá esik. Ági öröklésnek van helye testvértől vagy a testvér leszármazójától örökölt vagy ingyenesen szerzett vagyontárgyra is, ha a vagyontárgyat a testvér vagy a testvér leszármazója az örökhagyóval közös felmenőjétől örökölte vagy ingyenesen kapta.
A vagyontárgy ági jellegét annak kell bizonyítania, aki arra ezen a címen öröklési igényt támaszt.
Ki örökli az ági vagyont?
Az ági vagyont azon felmenői ágon lévő rokonok, illetve az ő leszármazóik öröklik, amely felmenői ágról a vagyontárgy az örökhagyó hagyatékába került. Az ági öröklés rendje a felmenő- és oldalági rokonok törvényes öröklésének általános rendjét követi az alábbi eltérésekkel:
– a vagyontárgy csak az eredetét képező felmenői ágon öröklődik és nem osztódik a felmenőpárok (szülők, nagyszülők stb.) között.
– Csak a szülői parentéla teljes
– Az ági vagyontárgy legfeljebb addig a felmenőig öröklődik, akitől a vagyontárgy (ingyenesen, közvetlenül vagy közvetve) az örökhagyó hagyatékába került.
– A nagyszülőkön túli felmenők közül csak az örökli az ági vagyontárgyat, akitől a vagyontárgy az örökhagyó hagyatékába került.
A fent leírtak alapján a szülő örökli azokat a vagyontárgyakat, amelyek róla vagy felmenőjéről hárultak az örökhagyóra. A kieső szülő helyén leszármazói a törvényes öröklés általános szabályai szerint örökölnek.
Ha sem az ági vagyontárgyak öröklésére jogosult szülő, sem szülői leszármazó nincs, a nagyszülő, ha nagyszülő sincs, az örökhagyó távolabbi felmenője örökli azt a vagyontárgyat, amely róla vagy felmenőjéről hárult az örökhagyóra.
Mi van akkor, ha nincs ági örökös?
Ha ági örökös nincs, az ági vagyontárgy az örökhagyó egyéb vagyonával esik egy tekintet alá.
Mire nem terjednek ki az ági öröklés szabályai?
a.) arra az ági vagyontárgyra, amely az örökhagyó halálakor már nincs meg;
b.) az ági vagyontárgy helyébe lépett vagy az ági vagyontárgy értékén vásárolt vagyontárgyra;
c.) a szokásos mértékű ajándékra.
Követelhető-e a már meg nem lévő ági vagyontárgy pótlása vagy ellenértéke?
Az örökhagyó halálakor meg nem levő (átruházott, elveszett, felélt stb.) ági vagyontárgy pótlásának vagy értéke megtérítésének nincs helye.
A volt házastárs mit tehet az ági vagyon követelőjével szemben?
Tizenöt évi házasság után a túlélő házastárssal szemben a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyakra ági öröklés címén nem lehet igényt tartani.
Hogyan kell az ági vagyontárgyat a jogosultnak kiadni?
Az ági vagyontárgyat természetben kell kiadni. Ha a természetben való kiadás célszerűtlennek mutatkozik, a bíróság az ági vagyontárgy értékének pénzbeli kiegyenlítését rendelheti el.
Milyen speciális szabályok vonatkoznak az ingatlanra?
A PK 80. számú állásfoglalás szerint az ági örökös csak a föld értékének pénzbeli kiegyenlítését igényelheti abban az esetben, ha az ági eredetű földön az örökhagyó szerzeményi vagyonnak minősülő épületet épített. Az ági jellegű föld be nem épített részét az ági örökösnek ilyenkor is természetben lehet kiadni, ha ez a földterület számottevő értékcsökkenés nélkül önálló ingatlanként alakítható ki.