7:87. § [Az öröklés megnyílása]

(1) Az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg.
(2) Az örökös az öröklés megnyílásával a hagyatékot vagy annak neki jutó részét vagy meghatározott tárgyát – elfogadás vagy bármely más jogcselekmény nélkül – megszerzi.
7:88. § [Haszonélvezeti joggal terhelt hagyatéki tárgy kiadása]
Ha a vagyontárgyat az örökhagyó házastársát örökösként megillető haszonélvezeti jog terheli, a vagyontárgyat a haszonélvezet megszűnése után kell kiadni.
7:89. § [Az örökség visszautasítása]
(1) Az örökös az öröklés megnyílása után az örökséget visszautasíthatja.
(2) Az örökös külön is visszautasíthatja a mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, a hozzá tartozó berendezési, felszerelési tárgyak, állatállomány és munkaeszközök öröklését, ha nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel.
(3) Ha az örökös végintézkedés és törvény szerint egyaránt örököl, az egyik jogcímen megszerzett rész önálló visszautasítására is jogosult.
(4) A feltételhez vagy időhöz kötött, a megszorítással tett és a meg nem engedett részleges visszautasítás érvénytelen.
7:90. § [Lemondás a visszautasítás jogáról]
(1) Ha az örökös az öröklés megnyílása után a visszautasítás jogáról kifejezetten vagy hallgatólag lemondott, az örökséget többé nem utasíthatja vissza.
(2) A visszautasítás jogáról való lemondásnak kell tekinteni az örökség olyan birtokbavételét vagy a hagyatékra vonatkozó egyéb olyan cselekményt, amelyből az örökösnek az örökség elfogadására irányuló kétségtelen akarata tűnik ki. Lemondásnak minősül az is, ha az örökös a közjegyző által – bármely érdekelt kérelmére – kitűzött határidő alatt nem tesz az örökséget visszautasító nyilatkozatot.
7:91. § [A hagyomány és a meghagyás megszerzése]
Az örökség megszerzésére vonatkozó szabályokat a hagyományra és a meghagyásra megfelelően alkalmazni kell.
A Ptk. az ún. ipso iure öröklés elvét követi, vagyis az örökség megszerzéséhez az örökösnek semmiféle jogcselekményére nincs szükség.
(Vékás így tagolja ezt a részt, bár kicsit összefüggéstelennek tűnhet)
1. Az ipso iure elv érvényesülése azt eredményezi, hogy nincs ún. nyugvó hagyaték, hanem a hagyatéki vagyontárgyakon történő tulajdonváltozás az örökhagyó halálának pillanatában a törvény erejénél fogva végbemegy.
Mindezek legfontosabb gyakorlati következménye az, hogy:
 az állagörökös és a dologi hagyományos a hagyaték megnyíltával tulajdonossá válik,
 a kötelmi hagyomány és a meghagyás követelésére vonatkozó jog az örökhagyó halálával megnyílik,
 a kötelesrészre vonatkozó igény ugyancsak megnyílik,
 az örökösnek a hagyaték megszerzéséhez nem kell külön jognyilatkozatot tennie,
 az örökös birtokba léphet, bár ezt nyilván kegyeleti/erkölcsi szempontok korlátozzák,
 az örökös elvileg rendelkezhet is az örökségével, bár célszerű megvárni a hagyatékátadó végzést,
 nincs nyugvó hagyaték, mint az ún. addicionális rendszerben, ahol az örökösnek elfogadó nyilatkozatot kell tennie
 mivel az állagörökös tulajdonos tulajdoni igénye van és ez a magyar jogban nem évül el.
2. Ha az örökös (hagyományos) nem kíván örökölni (hagyományosként részesülni), az öröklés megnyílása után az örökséget visszautasíthatja. [7:89.§(1)] E jog nem illeti meg az államot, mint törvényes örököst.
Ha a vagyontárgyat az örökhagyó házastársát örökösként megillető haszonélvezeti jog terheli, a vagyontárgyat a haszonélvezeti jog megszűnése után kell kiadni. [7:88.§]
3. Az örökös jogi helyzete független attól, hogy végintézkedés vagy törvény alapján vált örökössé. Öröklési igénynek minősülnek mindazok az igények, amelyek örökösi (illetve dologi hagyományosi) minőségből eredő jogok érvényesítését célozzák.

Az örökösi igény érvényesítése többféle formában jelentkezhet:

 örökösi minőség elismertetése,
 örökrész kiadása,
 végrendelet megtámadása és örökrész kiadása formájában stb.

Az öröklési igény az ún. álörökössel szemben áll fenn, aki a hagyatékot vagy annak egy részét – öröklés jogcímére hivatkozva – birtokában tartja anélkül, hogy erre érvényes öröklési jogcíme volna. Az álörökös jogalap nélküli birtokosnak [5:9.§] minősül, s ezért jogi helyzete alapvetően attól függ, hogy jóhiszeműnek vagy rosszhiszeműnek számít.
4. A hagyatéki eljárásról a 2010. évi XXXVIII. tv. rendelkezik, a közjegyző hatáskörébe tartozó polgári nemperes eljárás. Az ipso iure elvből következik, az is hogy az örökös nem a hagyatéki eljárással vagy az azt lezáró hagyatékátadó végzéssel szerzi meg az örökséget. A végzés csak deklaratív hatályú: az öröklést csupán közhitelűen tanúsítja, de nem az keletkezteti az öröklési jogot.