Kiesés fogalma alatt a hatályos magyar öröklési jog azokat az eseteket foglalja össze, amelyekben az érintett személyt a törvény rendelése folytán örökösként (hagyományosként, meghagyás kedvezményezettjeként) és – meghatározott esetekben -kötelesrészre jogosultként figyelmen kívül kell hagyni.

ù A kiesés az öröklés negatív előfeltétele: az örökléshez az kell, hogy az érintett személy vonatkozásában ne álljon fenn kiesési ok.

ù A kiesés általában relatív hatású: a kiesést eredményező jogi tény csak az érintett személy figyelmen kívül hagyását eredményezi, a kiesett személy rokonaira/örököseire ilyen hatással nincsen (kivétel lehet a lemondás meghatározott esete).

ù A kiesési okokat a törvény taxatíve sorolja fel:

Kiesik az öröklésből

1. aki nem éli túl az örökhagyót,

2. aki az öröklésre érdemtelen;

3. akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott;

4. aki lemondott az öröklésről;

5. aki az örökséget visszautasította.

A kiesés következtében öröklő személyt

ù törvényes öröklés esetén a törvény határozza meg;

ù végintézkedésen alapuló öröklés esetében meghatározhatja maga az örökhagyó: helyettes örökös nevezésével [7:27.§ (1)], ilyen hiányában

ù örökölhet az ún. törvényes helyettes örökös [7:27.§ (2) bekezdés], ilyen hiányában

ù érvényesülhet a növedékjog [7:35.§], enélkül pedig

ù a törvényes öröklés szabályai döntenek. [7:30.§]

A Ptk. a kiesés szabályait megfelelően alkalmazni rendeli a haszonélvezeti jogból, kötelesrészből, hagyományból, meghagyásból történő kiesés eseteire is. Fontos: a kitagadás csak a kötelesrészre vonatkozó kiesési ok, a kizárás viszont a kötelesrészt nem érinti!

AZ EGYES KIESÉSI OKOK:

1. Kiesik az öröklésből, aki nem éli túl az örökhagyót.

Az örökhagyónak az örökös (hagyományos, köteles részre jogosult) általi túlélését, mint az öröklés előfeltételét negatív formában fogalmazza meg a Ptk. (lásd öröklés előfeltételei 3. pont)

2. A külön élő házastárs kiesése:

A Ptk. a régi törvénytől eltérően a házastársnak az életközösség megszakadása miatt a törvényes öröklésből való kiesését nem itt rendezi, hanem a házastárs öröklésére vonatkozó szabályok között, de azok tartalmilag nem változtak. (7:62.§)

A házasság mint jogi kötelék az életközösséggel nyeri el teljes tartalmát, s ezért az öröklési jogi következmények (csakúgy, mint az alapvető házastársi vagyonjogi hatások) csak a házastársi életközösség fennállása alatt fűződnek a kötelékhez. A kiesés részben másként alakul az egyes öröklési jogi jogviszonyokban:

Törvényes örökösként (mind állagörökösként, mind haszonélvezeti örökösként) és köteles részre jogosultként akkor esik ki a házastárs, „ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás”[7:62.§ (1)].

ù A bizonyítási teher általános elvei szerint a kiesésre hivatkozó fél terhére esik, ha a kiesés két konjunktív feltételének (vagy azok egyikének) bizonyítása sikertelen.

ù A kiesési vélelem megerősítésre szorul, hivatkozni kell rá, tehát hivatalból nem vehető figyelembe.

ù ”Az örökhagyó házastársának az öröklésből való kiesésére az hivatkozhat, aki a kiesés folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne.”

Az életközösség megszakadásának végintézkedés alapján történő öröklésre való kihatását a Ptk. a korábbi szabályozástól eltérően nem kiesési okként, hanem a végrendelet hatálytalanságának eseteként fogalmazza meg, a szabályok tartalmilag is megváltoztak. (B/12. tétel)

A 2009. évi XXIX. tv. a házastárssal azonos öröklési pozíciót ad a bejegyzett élettársnak, így rá is vonatkoznak a kiesés szabályai.

3. Érdemtelenség:

Az érdemtelenségre vezető magatartások vagy az örökhagyó élete ellen, vagy az örökhagyó utáni – végrendeleti, illetve törvényes – öröklés rendje ellen irányuló magatartást jelentenek.

Érdemtelen az öröklésre

a) aki az örökhagyó életére tört;

b) aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, a végakarat érvényesítését meghiúsította vagy ezek valamelyikét megkísérelte;

c) aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört.(7:6.§(1))

Az érdemtelenségre vezető, a Ptk.-ban taxatíve felsorolt cselekmény elkövetőjüket megfosztják attól a jogától, hogy az örökhagyó hagyatékába bármilyen címen: örökösként, hagyományosként, meghagyás kedvezményezettjeként, köteles részre jogosultként részesedjék.

ù Az érdemtelenség hivatalból (hagyatéki eljárásban a közjegyző, perben bíró által) nem vehető figyelembe, arra hivatkozni kell, és csak az hivatkozhat rá, aki az érdemtelen személy kiesése folytán maga örökölne, vagy végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesül [7:6.§ (3) ]. Ha az arra jogosult a kiesési okra nem hivatkozik, érdemtelenség az öröklés rendjének meghatározásánál figyelmen kívül marad.

ù Az érdemtelenségre vezető magatartást – bárki ellen irányult is – örökhagyó megbocsáthatja (általános megbocsátási jog); megbocsátási joga van annak a személynek is, aki ellen az érdemtelenségre vezető magatartása irányult, de csak az őt érintő magatartások tekintetében. A megbocsátás történhet kifejezett (írásbeli vagy szóbeli) nyilatkozattal és ráutaló magatartással is; ez utóbbi esetben a körülményekből lehet a megbocsátásra következtetni. A megbocsátott magatartás érdemtelenségi okként nem vehető figyelembe [7:6§ (2)].

ù Az „életre tört” kifejezést a bírói gyakorlat élet elleni szándékos támadásként fogja fel, amelynek azonban nem kell ténylegesen élet kioltásához vezetnie; az élet elleni célzatos magatartás kísérlete is az érdemtelenségnek minősül. A célzatosság ugyanakkor vétőképesség meglétét tételezi fel, függetlenül a büntetőjogi büntethetőség megítélésétől

ù Új szabályként vezeti be a Ptk., hogy az érdemtelenség miatt kieső személy, nem jogosult törvényes képviselőként (szülő, gyám, gondnok) a helyébe lépő személy örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői vagyonkezelésből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

4. Lemondás az öröklésről:

7:7. § [Lemondás az öröklésről]

(1) Aki törvényes öröklésre jogosult, az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben – egészben vagy részben – lemondhat az öröklésről.

(2) A lemondást a szerződési akarat hiánya vagy fogyatékossága miatt a végrendelet megtámadására irányadó szabályok szerint lehet megtámadni.

7:8. § [A lemondás személyi hatása]

(1) A lemondás a lemondó leszármazóira nem hat ki, kivéve, ha a megállapodás így szól, vagy ha az a kötelesrészt elérő kielégítés ellenében történt.

(2) A meghatározott személy javára való lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában arra az esetre szól, ha a meghatározott személy az örökhagyó után örököl. Az örökhagyó leszármazójának lemondása a felek eltérő megállapodásának hiányában a többi leszármazó javára szolgál.

7:9. § [A lemondás terjedelme]

(1) Az öröklésről való lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában a kötelesrészről való lemondást is jelenti. A kötelesrészről való lemondás nem jelent lemondást arról, ami a lemondóra más öröklési jogcímen hárul.

(2) A lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában kiterjed a hagyatéknak arra a részére is, amivel a lemondó hányada utóbb másnak kiesése következtében növekszik.

(3) A lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában kiterjed arra a vagyonra is, amelyet az örökhagyó a lemondás után szerzett, kivéve, ha olyan rendkívüli vagyonnövekedés következett be, hogy annak ismeretében a lemondó nyilatkozatot feltehetően nem tették volna meg.

ù Az öröklésről történő lemondás az örökhagyó és a törvényes öröklésre jogosult közötti írásbeli szerződéssel történik.

ù A lemondásra akár ingyenesen, akár ellenérték fejében sor kerülhet.

ù A lemondásra csak az örökhagyó életében kerülhet sor: a lemondás a törvényes öröklés sorrendjében törvényes öröklésre jogosult és az örökhagyó megállapodása.

A lemondási szerződés érvényességi követelményeire nem a végrendelet, hanem az élők közötti szerződések szabályai vonatkoznak.

ù Alaki érvényességéhez elegendő az egyszerű írásba foglalás.

ù Az akarati hibák szempontjából a lemondási szerződés a végrendelettel esik egy tekintet alá: a szerződési akarat hiánya vagy fogyatékossága miatt ugyanúgy lehet megtámadni, mint a végrendeletet [7:7§(2)].

ù A korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen kiskorú örökös törvényes képviselőjének nyilatkozata csak a gyámhatóság jóváhagyásával érvényes, sőt ellenérték nélküli lemondás még ilyen jóváhagyással sem tehető érvényesen.

ù Ugyanezen okból a cselekvőképességében vagyoni ügyei tekintetében részlegesen korlátozott vagy cselekvőképtelen nagykorú örökös gondnokának lemondó nyilatkozata csak a gyámhatóság jóváhagyásával érvényes.

A lemondás terjedelmére vonatkozóan az örökhagyó és a törvényes öröklésre jogosult szabadon megállapodhat. Ennek megfelelően lehetséges, hogy az örökhagyó és a törvényes örökrész várományosa akár az egész várható örökrészre, akár annak egy részére vonatkozó lemondásban állapodjék meg [7.7.§ (1)].

A lemondás – ellenkező kikötés hiányában – a lemondó kötelesrészére is vonatkozik. Ha a lemondás kifejezetten csak a kötelesrészre vonatkozik, a kiesési ok nem érinti a lemondó személyt más öröklési jogcímen (akár örökösként, akár hagyományosként) megillető jogokat [7:9.§ (1)].

Előfordul, hogy a lemondó személy hányada a lemondást követően – akár más személy kiesése következtében, akár az örökhagyó új vagyonszerzése folytán – gyarapodik. A lemondás – ellenkező megállapodás hiányában – az így megnőtt örökrészre is kiterjed, kivéve, ha a gyarapodás olyan rendkívüli, hogy annak ismeretében a lemondó nyilatkozatát nem tette volna meg [7:9§(2)]. Az örökhagyó és a törvényes örökös a lemondási megállapodást bármikor módosíthatja vagy felbonthatja.

A törvényes örökrész várományosa és az örökhagyó a lemondási szerződésben megjelölhetik azt a személyt, aki az örökhagyó után a lemondás folytán örököl. Az így meghatározott személy bárki lehet:

ü lehet egy másik törvényes örökös,

ü de lehet olyan személy is (pl. a lemondó személy házastársa, élettársa stb.), aki az örökhagyónak nem törvényes örököse.

ù A meghatározott személy javára történő lemondás nem korlátozza az örökhagyó végrendelkezési szabadságát. Így előfordulhat, hogy az örökhagyó végrendelete kifejezett nyilatkozattal vagy mellőzés formájában kizárja a lemondási szerződésben meghatározott személyt.

ù Külön értelmező szabályt ad a Ptk. [7:8§(2)] arra az esetre, ha az öröklésről az örökhagyó valamelyik leszármazója mond le: az ilyen lemondás – a felek eltérő megállapodásának hiányában – csak a többi leszármazó javára szolgál. Ellenkező tartalmú szerződéses kikötés hiányában tehát az örökhagyó leszármazójának lemondása csak akkor hatályos, ha helyette a többi leszármazó örököl.

ù Lehetséges az is, hogy a lemondási szerződés csak a lemondó kiesését rögzíti, s új örököst nem jelöl meg; ebben az esetben – végintézkedés hiányában – a törvényes öröklés szabályai határozzák meg az örököst: a hagyományról történt lemondás pedig a hagyománnyal terhelt személy mentesülését eredményezi.

Az új örökös kijelölés nélkül történő lemondás csak relatív kiesési ok: a lemondó örökös leszármazóira nem terjed ki. A lemondó leszármazóira a lemondás csak akkor hat ki, ha a szerződés (pl. új örökös kijelölésével) kifejezetten így rendelkezik, vagy ha a lemondás a köteles részt elérő kielégítés fejében történt [7:8.§(1)].

5. Az örökség visszautasítása:

A visszautasítás az öröklés megnyílta után tett olyan egyoldalú nyilatkozat, amelyben az örökös kinyilvánítja, hogy nem kíván örökölni.

ù Ez a jog a törvényes és a végrendeleti örököst is megilleti. Egyedül az államot nem illeti meg a visszautasítás joga, mivel azt a Ptk. szükségképpeni törvényes örökösnek tekinti.

ù A visszautasításhoz a törvény nem kíván meg írásos formát, az szóban is érvényes. A visszautasító nyilatkozat akár a hagyatéki eljárás során, akár azon kívül megtehető.

ù A visszautasító nyilatkozatnak egyértelműnek, vitathatatlannak kell lennie, ezért érvénytelen a feltételhez vagy időhöz kötött, továbbá a megszorítással tett visszautasítás is.[7:89.§(4)]

ù . A visszautasítás hatályát csak az érdekeltek közös megállapodásával meg lehet szüntetni.

A visszautasítás az egész örökrészből történő kiesést vonja maga után. A Ptk. tehát nem teszi lehetővé, hogy az örökös örökrészének bizonyos vagyontárgyait megtartsa, másokat pedig visszautasítson.

ù Kivételesen külön is visszautasítható a mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, a hozzátartozó berendezési és felszerelési tárgyak, állatállomány és munkaeszközök öröklése, ha az örökös nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel.[7:89.§(2)]

ù A Ptk. most már lehetővé teszi azt is, hogy az örökös a törvényes öröklés és végrendeleti öröklés jogcímén megszerzett örökrészt önállóan is visszautasítsa.[7:89.§(3)]

ù A törvénnyel kifejezetten meg nem engedett részleges visszautasítás érvénytelen.[7:89.§(4)]

Az örökös a visszautasítás jogát elveszti, ha arról az öröklés megnyílta után – a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyzőnél tett bejelentéssel – kifejezetten vagy hallgatólag lemond. A visszautasítás jogáról való lemondásnak kell tekinteni az örökség olyan birtokbavételét vagy a hagyatékra vonatkozó egyéb olyan cselekményt is, amelyből az örökösnek az örökség elfogadására irányuló kétségtelen akarata tűnik ki.

A visszautasítás joga nincs határidőhöz kötve. A közjegyző azonban – bármely érdekelt kérelmére – határidőt is tűzhet a visszautasító nyilatkozat megtételére; ha az örökös ezen határidő alatt a visszautasító nyilatkozatot nem teszi meg, e jogáról lemondottnak kell tekinteni [7:90§ (1-2)].

A visszautasítás mindig relatív kiesési ok: csak a visszautasító személyre vonatkozik, a rokonok kiesését nem vonja maga után. Az örökrészét visszautasító örökös viszont nem is jelölheti meg a kiesése esetén öröklő személyt. A hagyaték megnyílása után csak osztályos egyezség keretében vagy erre irányuló szerződéssel ruházhatja át az örökrészét.

6.Kizárás az öröklésből:

A Ptk. a kizárást a végrendelet tartalmánál. szabályozza. A végintézkedés szabadságából következik, hogy az örökhagyó szinte korlátlanul megváltoztathatja a vagyonában beálló öröklésnek a törvényben meghatározott rendjét, és azt, akit törvényes örököse, vagy azzá válhat, tetszése szerint – egyoldalú nyilatkozattal – kizárhatja a törvényes öröklésből.

A kizárás azt jelenti, hogy a kizárt személy kiesik az öröklésből. Amennyiben a kiesett törvényes örökös köteles részre jogosult ezt az igényét a kizárás nem érinti.

 A kizárás az örökhagyónak:végintézkedésben tett nyilatkozata, amelyet indokolni sem kell.
 A kizáró nyilatkozat történhet más személy örökössé nevezésével: ún. mellőzéssel, és lehet kifejezett nyilatkozattal is, vagyis az érintett személy megnevezésével.[7:29.§ (1)].
 A kifejezett nyilatkozattal történő kizárás relatív hatású kiesési ok: csak a végrendeletben ilyen értelemben megjelölt törvényes örökös(ök)re vonatkozik, azok leszármazóira nem hat ki. Ezzel szemben a mellőzés következménye az, hogy a végrendeletben kifejezetten nevezett örökös(ök)ön kívüli valamennyi törvényes örököst (így a mellőzött leszármazó leszármazóit is) kizártnak kell tekinteni.

Az örökhagyó végintézkedési szabadságának és kizárási jogának egyetlen korlátja az, hogy a kötelesrészre jogosultakat kötelesrészükből nem rekesztheti ki. Ez csak kitagadás útján lehetséges. A kötelesrészre jogosult csak a kötelesrészt meghaladó törvényes örökrészéből zárható ki [7:29§ (2)].

7. Kitagadás: A Ptk. a kitagadást a kötelesrésznél szabályozza.

A kitagadás különleges, a köteles részre kiható kiesési ok: az örökhagyó törvényben taxatíve felsorolt okok fennforgása esetén, ezen okokra hivatkozva végrendeletében a köteles részből is kirekesztheti a köteles részre törvény szerint jogosultakat.

 Akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott, köteles részre sem tarthat igényt.
 A kitagadás akkor érvényes, ha annak okát a végintézkedés kifejezetten megjelöli.[7:77.§].
A kitagadás is relatív hatályú kiesési ok: csak az örökhagyó által megjelölt személyekre vonatkozik, azaz a kitagadott személy leszármazója nem esik ki az öröklésből, sőt nem is csupán a köteles részre, hanem törvényes örökrészére tarthat igényt.
A kitagadás mint kiesési ok csak a köteles részre jogosult törvényes örökösöket érinti.

7:77. § [Kitagadás]

Nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott. A kitagadás akkor érvényes, ha a végintézkedés annak okát kifejezetten megjelöli.

7:78. § [Kitagadási okok]

(1) Kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult
a) az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne;
b) az örökhagyó sérelmére bűncselekményt követett el;
c) az örökhagyó egyenesági rokonának, házastársának vagy élettársának életére tört vagy sérelmükre egyéb súlyos bűncselekményt követett el;
d) az örökhagyó irányában fennálló törvényes tartási kötelezettségét súlyosan megsértette;
e) erkölcstelen életmódot folytat;
f) – akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek – a büntetését még nem töltötte ki;
g) a tőle elvárható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá.
(2) A nagykorú leszármazót az örökhagyó a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt is kitagadhatja.
(3) A szülőt az örökhagyó a sérelmére elkövetett olyan magatartás miatt is kitagadhatja, amely a szülői felügyeleti jog megszüntetésére ad alapot.
(4) Házastársát az örökhagyó házastársi kötelességét durván sértő magatartása miatt kitagadhatja.
(5) Aki kitagadás miatt kiesik az öröklésből, nem jogosult törvényes képviselőként a helyébe lépő személy örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői vagyonkezelésből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.