Az öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi (Ptk. 655. § (1) bekezdés). Az öröklési szerződés tehát voltaképpen nem más, mint egy olyan tartási vagy életjáradéki szerződés, ahol a tartás vagy életjáradék ellenértéke nem valamilyen vagyontárgy – az esetek többségében ingatlan – tulajdonjogának átruházása, hanem a teljes hagyaték vagy annak meghatározott része. Ugyanakkor lényeges különbség az, hogy a hagyaték tulajdonjogát öröklés címén szerzi meg az eltartó illetve az életjáradék fizetője az örökhagyó halálának pillanatában. Az öröklési szerződésben az örökhagyó bármilyen végrendeleti rendelkezést tehet, a másik fél ilyen rendelkezése azonban érvénytelen (Ptk. 655. § (2) bekezdés).

Az öröklési szerződés érvényességére az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy korlátozottan cselekvőképes személy öröklési szerződésének érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges, továbbá hogy a szerződésre akkor is a más által írt végrendelet alakiságai irányadók, ha az valamelyik fél saját kézírásával készült (Ptk. 656. §). Ebből az következik, hogy az öröklési szerződés csak közvégrendeleti formában illetőleg akkor érvényes, ha azt a feleken kívül két tanú is aláírja. Ugyanakkor a házastársaknak, mint örökhagyóknak ugyanabba az okiratba foglalt öröklési szerződése érvényes (Ptké. 73. §).

Az örökhagyó arról a vagyonáról, amelyet öröklési szerződéssel lekötött, sem élők között, sem halál esetére nem rendelkezhet. Az öröklési szerződéssel lekötött ingatlanra – az örökhagyóval szerződő fél javára – az ingatlan-nyilvántartásban elidegenítési és terhelési tilalmat kell bejegyezni (Ptk. 657. § (1) bekezdés). Ez a rendelkezés hivatott kiküszöbölni azt a bizonytalanságot, amely a hagyaték esetleges változásaiból adódik. Ezen szabály hiányában ugyanis az örökhagyó életében szabadon rendelkezhetne vagyonával, és akár a teljes hagyatékot is elidegeníthetné elvonva ezzel a tartás illetve az életjáradék ellenértékét. Ugyanakkor ez a szabály harmadik személyek jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogait nem sértheti (Ptk. 657. § (2) bekezdés). Ha tehát az örökhagyó valamilyen az öröklési szerződéssel lekötött vagyontárgyát eladja, és a vevő nem tudott és nem is kellett tudnia az öröklési szerződésről, akkor a vevő a tulajdonjogot megszerzi, a jogosult pedig az örökhagyó – illetve halála után a többi örökös ellen – legfeljebb kártérítési igénnyel léphet fel.

Az öröklési szerződés módosítására és megszűnésére a tartási és életjáradéki szerződés szabályait kell alkalmazni (Ptk. 658. § (1) bekezdés). Eszerint bíróság a szerződést – mindkét fél érdekeinek figyelembevételével – módosíthatja (Ptk. 589. § (1) bekezdés). Ha valamelyik fél magatartása vagy körülményei folytán a természetben való tartás lehetetlenné vált, bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szerződés végleges vagy az említett körülmények megszűntéig tartó átváltoztatását életjáradéki szerződéssé, ha pedig a szerződés célja ilyen módon sem valósítható meg, a szerződés megszüntetését (Ptk. 589. § (2) bekezdés). A bíróság a szerződést a felek megfelelő kielégítésével szünteti meg (Ptk. 589. § (3) bekezdés). A fenti szabályokat az indokolja, hogy az öröklési szerződés a felek között olyan tartós, esetenként hosszantartó kapcsolatot hoz létre, amelynek során elképzelhető, hogy a körülmények megváltoznak. A felek között a kapcsolat megromolhat, az eltartó megbetegedhet és így nem tudja személyesen ellátni a vállalt feladatait stb. Az elsődleges cél ilyenkor az, hogy a szerződés a felek eredeti akaratának megfelelően fennmaradjon, ennek érdekében van lehetőség arra, hogy azt a bíróság a fentiek szerint módosítsa. A szerződés megszüntetése csak a végső megoldás, ilyen esetekben azonban a felek között el kell számolni, és az örökhagyót valamilyen formában a már megvalósult tartás vagy életjáradék értékének visszatérítésére kell kötelezni.

Amennyiben a felek közös megegyezéssel kívánják megszüntetni vagy módosítani a szerződést, úgy annak alakiságaira az öröklési szerződés létrejöttére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ha azonban a szerződés a kötelező alakiságok nélkül szűnik meg, és az ennek megfelelő állapot a felek egyező akaratából létrejött, úgy a szerződés megszűnése így is érvényes (Ptk. 658. § (2) bekezdés). Ha például a felek szóban megállapodnak abban, hogy az eltartó a továbbiakban nem nyújtja a tartást, az örökhagyó pedig az addig nyújtott tartás ellenértékeként egy megfelelő értékű vagyontárgyat juttat neki, úgy a szerződést annak ellenére megszűntnek kell tekinteni, hogy azt nem foglalták megfelelő formában írásba.

Az örökhagyó az öröklési szerződés alakiságainak betartásával el is ajándékozhat a hagyatékba tartozó vagyontárgyakat azzal a feltétellel, hogy a megajándékozott az örökhagyót túléli. A teljes hagyaték halál esetére történő ajándékozására nincs mód, hiszen az már végrendeletnek minősülne, a halál esetére szóló ajándékozás csak olyan juttatásra érvényes, amely végrendeleti rendelkezés esetén hagyománynak minősülne (Ptk. 659. § ).