Ági öröklés

A törvény szerint az a vagyon, amely az örökhagyóra felmenőiről hárult – leszármazók és végintézkedés hiányában – annál a családnál maradjon, aki azt szerezte, és ne szálljon át egy idegen családra.

Ennek az alapgondolatnak az érvényesülését szolgáló szabályok összességét nevezzük ági öröklésnek. Ági vagyon mindaz a vagyontárgy, amely az örökhagyóról valamelyik felmenőjéről (szülő, nagyszülő stb.) öröklés vagy ingyenes juttatás (pl. ajándékozás) útján hárult (Ptk. 611. § (1) bekezdés), valamint az is, amelyet testvérétől vagy annak leszármazójától örökölt vagy kapott ingyenesen, feltéve, hogy az adott vagyontárgyat a testvér vagy a testvér leszármazója az örökhagyóval közös felmenőjétől örökölte vagy kapta ingyenesen (Ptk. 611. § (2) bekezdés). Mindezek a vagyontárgyak kizárólag akkor esnek az ági öröklés szabályai alá, ha az örökhagyónak leszármazói nincsenek, vagy valamilyen oknál fogva nem örökölhetnek, és az örökhagyó után végintézkedés sem maradt. A fenti szabályokból látszik tehát, hogy ági vagyonról csak akkor beszélhetünk, ha az adott vagyontárgy az örökhagyó családjából – felmenőitől, testvérétől, testvére leszármazóitól – származik. További feltétel, hogy az örökhagyó az adott vagyontárgyat öröklés vagy ingyenes juttatás révén szerezte meg. Ellenérték fejében történő szerzés esetén ági öröklésnek nincs helye. A vagyontárgy ági jelegét annak kell bizonyítania, aki arra ezen a címen öröklési igényt támaszt (Ptk. 611. § (3) bekezdés). A bizonyítás sikertelensége esetén az adott vagyontárgy öröklésére az általános szabályokat kell alkalmazni. Ha tehát szülője azt állítja, hogy gyermekének korábban ő ajándékozta az ingatlanát, és emiatt a túlélő házastárssal szemben ági öröklés címén igényt érvényesít, úgy az ajándékozás tényét neki kell bizonyítania. Ha ez sikerrel jár, úgy az ingatlant a szülő örökli, sikertelen bizonyítás esetén viszont a túlélő házastárs.

Az ági öröklés azt jeleni, hogy az ági vagyon visszaszáll arra az ágra, amelytől származott. Ennek megfelelően a szülő örökli azokat a vagyontárgyakat, amelyek róla, vagy felmenőjéről hárultak az örökhagyóra. A kieső szülő helyén leszármazói örökölnek a törvényes öröklés általános szabályai szerint (Ptk. 612 § (1) bekezdés). A fenti példánál maradva ha bizonyítható, hogy az adott ingatlant az örökhagyó édesapja ajándékozta az örökhagyónak, de az örökhagyó halálakor az édesapa már nem él, úgy helyette további gyerekei – vagyis az örökhagyó testvérei – örökölnek egymás közt egyenlő arányban. Ha sem az ági vagyon öröklésére jogosult szülő, sem szülői leszármazó nincs, a nagyszülő, ha nagyszülő sincs az örökhagyó távolabbi felmenője örökli azt a vagyontárgyat, amely róla vagy felmenőjéről hárult az örökhagyóra (Ptk. 612. § (2) bekezdés). Ezen szabályból az következik, hogy az ági vagyon a szülőtől távolabbi felmenők közül csak arra száll vissza, akitől az származik. Ha tehát az ingatlant az előbbi példában az örökhagyó édesapja saját édesapjától – az örökhagyó nagyapjától – örökölte, és az örökhagyó halálának pillanatában sem az örökhagyó édesapja, sem testvérei nem élnek, viszont nagyapja még él, akkor az ági örökös a nagyapa. Ha viszont az adott ingatlant az édesapa nem a nagyapától örökölte illetve nem tőle kapta ingyenesen, úgy az édesapa és testvérek hiányában a vagyontárgy ági jellege megszűnik, azt nem fogja a nagyapa örökölni, hanem az általános öröklési szabályok szerint alakul annak öröklése. Ha ági örökös nincs, az ági vagyontárgy az örökhagyó egyéb vagyonával esik egy tekintet alá (Ptk. 612. § (3) bekezdés).

Az egyéb feltételek fennállása esetén sincs helye ági öröklésnek – vagyis az általános szabályok érvényesülnek – arra az ági vagyontárgyra, amely az örökhagyó halálakor nincs meg, az ági vagyontárgy helyébe lépett vagy annak értékén vásárolt vagyontárgyra, a szokásos mértékű ajándékra (Ptk. 613. § (1) bekezdés.  Az örökhagyó halálakor meg nem lévő vagyontárgy pótlásának vagy értéke megtérítésének nincs helye (Ptk. 613. § (2) bekezdés). Ha tehát az örökhagyó az egyébként ági vagyonnak minősülő ingatlant eladja, és a vételárból másik ingatlant vásárol, úgy ez utóbbi ingatlan már nem minősül ági vagyonnak, és az ági öröklésre jogosult személy öröklési igényt nem érvényesíthet arra. Ugyancsak nem igényelheti az ági örökös az eladott ingatlan pótlását vagy értéke megtérítését abban az esetben, ha az eladott ingatlan vételárából az örökhagyó nem vásárol másikat. Tizenöt évi házasság után a túlélő házastárssal szemben a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyakra ági öröklés címén nem lehet igényt érvényesíteni (Ptk. 613. § (3) bekezdés). Az, hogy mit kell szokásos mértéknek tekinteni sem az ajándék, sem a berendezési és felszerelési tárgyak körében nem határozható meg objektíven, azt a bíróság vita esetén az eset összes körülményeinek a mérlegelésével dönti el. Vannak vagyontárgyak, amelyről ez könnyen eldönthető (pl. egy bútor, mosógép, vagy kisebb személyes jellegű ajándékok), van ahol nehezebben (pl. egy nagyobb értékű személygépkocsi).

Az ági vagyontárgyat természetben kell kiadni, kivéve, ha az célszerűtlennek mutatkozik (pl. ha az ági jellegű telekre nem ági jellegű épületet emeltek). Ilyen esetben a bíróság az ági vagyontárgy értékének pénzbeli kiegyenlítését rendelheti el (Ptk. 614. §).