A tulajdoni rend és öröklési rend:
A tulajdonos vagyonában halála esetén bekövetkező tulajdonosváltozás történeti kialakulása és jogi elismerése a magántulajdonosi rend megszilárdulásának eredménye. Öröklésről a magántulajdonosi rendnek abban az állapotában beszélhetünk, amikor a tulajdonos jogosulttá válik az életében tulajdonában tartott vagyontárgyak tulajdonjogának halála utáni átszármaztatására: családtagjaira, illetve nemzetségére; s később kívülálló személyekre is.
Az örökölhető javak körét minden történelmi korban és minden társadalmi berendezkedésében tehát a tulajdoni rend határozza meg; az öröklési jog „csak” azt szabályozza, hogy az egyéni tulajdonban tartható javak a tulajdonos halála esetére milyen módon háramolnak. Ebben az értelemben az öröklési rend a tulajdoni rend függvénye
I. A TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
A mai jogrendszerekben az öröklés rendjét elsődlegesen az örökhagyó végakarata határozza meg. A törvény csak akkor jelöli ki az örököst, ha az örökhagyó örökösnevezési jogával egyáltalán nem élt, vagy örökösnevezése a hagyatékot nem meríti ki. Ebben az értelemben a törvényes öröklés rendje szubszidiárius.
Az örökhagyó – szabad végintézkedési jogánál fogva –a törvényes öröklés rendjétől tetszése szerint eltérhet; ezt úgy is felfoghatjuk, hogy az öröklés törvényi szabályai az örökhagyót nem kötik és nem korlátozzák. Az öröklés törvényi szabályainak ez az engedő jellege azonban általában csak az örökhagyó vonatkozásában érvényesül, mindenki más (örökösök, más érdekeltek, kívülállók, bíró, közjegyző stb.) irányában jellegük ugyanúgy kötelező, mint a jogi normáké általában. Ez alól az elv alól maga a Ptk. az öröklési várományosok, illetve az örökösök javára kivételeket állít fel; lemondás, illetve visszautasítás, továbbá osztályos egyezség és a várt örökségről történő rendelkezés lehetővé tételével.
Elöljáróban a Ptk. legfontosabb újításai:
1. túlélő házastárs a leszármazók mellett állagörökös lesz,
2. leszármazók hiányában a túlélő házastárs mellett az örökhagyó szülei is örökösök,
3. elismeri a harmadik parentélában lévő oldalági rokonok törvényes öröklését is,
4. változtat az ági vagyon körén.
A TÖRVÉNYES ÖRÖKÖSÖK KÖRE
A törvényes örökösként elismert rokoni kör fogalmát a PTk. Családjogi Könyve szerint kell értelmezni:
egyenes ági rokonnak tekinthetők azok, akik közül az egyik a másiktól származik;
oldalági rokonnak tekinthetők azok, akiknek – legalább egy – közös felmenő rokonuk van, ők maguk azonban egyenes ágon nem rokonai egymásnak.
A leszármazási kapcsolat szempontjából ugyancsak a PTk. Családjogi Könyve szabályai az irányadók:
a vérségi származás a döntő, s nincs jelentősége annak, hogy a leszármazó házasságból vagy házasságon kívül született;
az apai leszármazást az apaság vélelme dönti el.
Kivételnek tekinthető az örökbefogadás, amely esetben a PTk. Családjogi Könyve egy jogi aktust ismer el rokonsági kapcsolatot keletkeztető jogi tényként: az örökbefogadott mind az örökbefogadóval, mind annak rokonaival szemben az örökbefogadó gyermekének jogállásában lép.
A Ptk. nem ismeri el minden oldalági rokon törvényes öröklési jogát. Törvényes öröklési joga csak az örökhagyó
egyenesági rokonainak: leszármazottainak és felmenőinek van (a törvény által szigorúan meghatározott sorrendben);
az örökhagyó oldalági rokonainak törvényes öröklési jogát a régi Ptk. csak a szülői és nagyszülői leszármazók esetében fogadta el. A hatályos törvény kiterjeszti a dédszülői leszármazókra is az oldalági törvényes örökösök körét.
A házastárs (a szó jogi értelmében) nem rokon: az örökhagyóhoz fűződő közeli és szoros hozzátartozói kapcsolata folytán viszont minden jogrendszer kiemelt törvényes öröklési jogi helyet biztosít számára.
A hatályos Ptk. sem ismeri el törvényes örökösként az élettársat. (Természetesen az élettárs minden jogi korlátozás nélkül lehet végintézkedésen alapuló örökös.)
Az OGY nem fogadta el a Ptk. törvénytervezetének az élettárs számára bizonyos törvényes öröklési jogot biztosító szabályát. E szerint az élettárs min. 10 évi együttélés után holtig tartó használati jogot örökölt volna az örökhagyóval közösen lakott lakáson, ahhoz tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon, ha az életközösség az öröklés megnyílásakor is fennállt.
A 2009. évi XXIX. tv. a házastárssal mindenben azonos törvényes öröklési jogi státust biztosít viszont az örökhagyó bejegyzett élettársának. (! azonos neműek)
A TÖRVÉNYES ÖRÖKÖSÖK SORRENDJE:
A törvényben meghatározott sorrend kivételt nem engedő, szigorú rangsor: a törvényi sorrendben előbb álló örökösként mindig megelőzi a mögötte állókat.
az örökhagyó leszármazói: leszármazási fokok szerint fejenként egyenlő arányban; előbb a gyermekek, majd az unokák, stb. az ún. képviselet vagy helyettesítés elve szerint;
az örökhagyó házastársa
leszármazók mellett holtig tartó haszonélvezeti jogot az örökhagyóval közösen lakott lakáson, ahhoz tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon és állagörökösként egy gyermekrészt,
leszármazók hiányában ő örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást, ahhoz tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat, továbbá a – szülőkkel osztozva – a hagyaték többi részének felét, szülő hiányában az egész hagyatékot (mindkét esetben az esetleges ági vagyon kivételével)
leszármazók hiányában a szülők a házastárs mellett
– a házastárssal osztozva fejenként egyenlő arányban öröklik a hagyaték felét (kiv. közösen lakott lakás, esetleges ági vagyon),
– a kieső szülő helyén a másik szülő és a házastárs fejenként egyenlő arányban,
az örökhagyó felmenői, illetve oldalrokonai; leszármazók és a házastárs hiányában
szülők, illetve szülői leszármazók, ez utóbbiak helyettesítés elve szerint;
nagyszülők, illetve nagyszülői leszármazók, ez utóbbiak helyettesítés elve szerint;
dédszülők, illetve dédszülői leszármazók, ez utóbbiak helyettesítés elve szerint;
távolabbi felmenők;
valamennyi fenti személy hiányában végső soron az állam.
1.A leszármazók öröklése
7:55. § [Leszármazók öröklése]
(1) Törvényes örökös első sorban az örökhagyó gyermeke.
(2) Több gyermek fejenként egyenlő részben örököl.
(3) Az öröklésből kiesett gyermek vagy távolabbi leszármazó helyén egymás közt egyenlő részekben a kiesett gyermekei örökölnek.
Törvényes örökös elsősorban az örökhagyó a gyermeke. Több gyermek fejenként egyenlő részben örököl.
A gyermeket az öröklési jogi képesség jogképességének kezdő időpontjától illeti meg, azaz – az élve születésétől függően – fogamzásának időpontjától örökölhet.
A házasság érvénytelensége az apaság vélelmét és ezért a gyermek törvényes öröklési kapcsolatát nem érinti: az apaság vélelmének megdöntése viszont megszünteti a rokoni – és ezért a törvényes öröklési jogi – kapcsolatot.
A házasságból és a házasságon kívül született gyermekek – öröklési – jogegyenlőségének elve alapján valamennyi gyermek egyenlő arányban örököl a törvény szerint.
A távolabbi származók törvényes öröklése az ún. helyettesítési elv szerint alakul: Az öröklésből kiesett gyermek vagy távolabbi leszármazó helyén egymás közt egyenlő részekben a kiesett gyermekek örökölnek.
2. A túlélő házastárs törvényes öröklése:
Az özvegyi jog megszüntetése:
A régi törvény szerint a házastárs öröklési jogi alapú korlátlan haszonélvezeti jogát nevezték özvegyi jognak.
A Ptk. hatálybalépésével a magyar öröklési jog feladta azt a sajátosságát, hogy a házastárs a leszármazók mellett nem örököl állagot (tulajdonjogot). Okai:
átalakult az örökölhető vagyontárgyak kör és jellege, (ált. gyorsan amortizálódó fogyasztási-használati tárgyak)
gyakran ütköztek az állagörökös és haszonélvező érdekei, (pl.: értékpapíron, készpénz, üzletrész esetén)
megnövekedett az átlagéletkor,
többszöri házasságkötések bonyodalmakat okoztak az előző házasságból származó leszármazók és a házastárs között.
Az öröklési jogban itt hozta a legnagyobb változást a Ptk., amely alapján a házastárs:
leszármazó mellett,
leszármazó hiányában szülő mellett,
egyedüli örökösként,
ági vagyon tekintetében lehet törvényes örökös.
A házastárs öröklése leszármazó mellett.
Állagörökösként egy gyermekrészt örököl a hagyatékból.
Ezen felül holtig tartó haszonélvezeti jogot örököl az örökhagyóval közösen lakott lakáson, és az ahhoz tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon.
A Ptk. nem tartja fenn azt a szabályt, hogy
a túlélő házastárs új házasságkötése megszünteti a haszonélvezeti jogot, illetve hogy
a leszármazók a haszonélvezeti jog korlátozását igényelhessék. [7:58.§(2)]
A leszármazók nem igényelhetik a haszonélvezeti jog megváltását sem. (Ezt a lakás vonatkozásában a régi Ptk. sem engedte meg.)
Az özvegy azonban a jövőre nézve bármikor igényelheti a haszonélvezeti jog megváltását. A megváltás időbeli korlátjának eltörlése jobban lehetővé teszi a személyi és vagyoni viszonyokban bekövetkezett változások figyelembevételét.
A megváltásra kerülő vagyonból – természetben vagy pénzben – egy gyermekrész illeti meg.
A megváltási jog gyakorlásakor a leszármazók méltányos érdekét is figyelembe kell venni. [7:59.§(1)] (pl. időpont megválasztása)
A Ptk. lehetővé teszi, hogy az érintettek osztályos egyezség keretében abban állapodjanak meg, hogy a házastárs az egy gyermekrésznyi állagörökség helyett az egész hagyatékra kiterjedő holtig tartó haszonélvezeti jogot örököl.
7:58. § [Házastárs öröklése leszármazó mellett]
(1) Az örökhagyó házastársát leszármazó örökös mellett megilleti
a) a holtig tartó haszonélvezeti jog az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon; és
b) egy gyermekrész a hagyaték többi részéből.
(2) A haszonélvezeti jog nem korlátozható, és a házastárssal szemben megváltása nem igényelhető.
(3) Osztályos egyezségben a házastársnak a gyermekrész helyett az egész hagyatékra kiterjedő holtig tartó haszonélvezeti jog biztosítható.
7:59. § [A házastárs megváltási igénye]
(1) A házastárs – a jövőre nézve – bármikor igényelheti a haszonélvezeti jog megváltását. A haszonélvezeti jog megváltásának a házastárs és a leszármazó méltányos érdekeinek figyelembevételével kell történnie.
(2) A megváltásra kerülő vagyonból a házastársat – természetben vagy pénzben – egy gyermekrész illeti meg.
7:60. § [Házastárs öröklése szülő mellett]
(1) Ha leszármazó nincs vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat.
(2) Az (1) bekezdésben nem érintett hagyaték felét az örökhagyó házastársa örökli, másikfelét az örökhagyó szülei öröklik fejenként egyenlő arányban. Az öröklésből kiesett szülő helyén a másik szülő és az örökhagyó házastársa örököl fejenként egyenlő arányban.
A házastárs és a szülők együtt történő öröklése:
Új szabályként került bevezetésre, mivel az idős szülő támogatóját, adott esetben eltartóját is elveszíti gyermeke halálával. A régi törvény szerint leszármazók hiányában az egész hagyatékot a túlélő házastárs örökölte állagörökösként.
A hatályos Ptk. szerint leszármazó hiányában a házastárs örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat. = állagörökös
A hagyaték többi részének fele a házastársat, másik fele a szülőket illeti meg fejenként egyenlő arányban.
A kieső szülő helyén a másik szülő és a házastárs örököl fejenként egyenlő arányban. = nem érvényesül a helyettesítés elve
A szülőket megillető törvényes örökrészen a házastársnak nincs haszonélvezeti joga.
A házastárs egyedüli öröklése
7:61. § [Házastárs egyedüli öröklése]
Ha leszármazó és szülő nincs vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa egyedül örököl.
7:62. § [Házastárs kiesése a törvényes öröklésből]
(1) Nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás.
(2) Az örökhagyó házastársának az öröklésből való kiesésére az hivatkozhat, aki a kiesés folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne.
Ha leszármazó és szülő nincs vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa egyedül örököl. (Minden más felmenőt és az összes oldalági rokont megelőzi.)
A házastárs haszonélvezeti joga az ági vagyonon
7:69. § [Házastárs haszonélvezeti joga ági vagyonon]
(1) A házastársat az ági vagyonon holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg.
(2) Mind a házastárs, mind az ági örökös – a jövőre nézve – bármikor igényelheti a haszonélvezeti jog megváltását. Az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon fennálló haszonélvezeti jog megváltása a házastárssal szemben nem igényelhető.
(3) Megváltás esetén a házastársat az ági vagyon egyharmada illeti meg.
(4) A haszonélvezeti jog megváltásának a haszonélvezeti örökös és az állagörökös méltányos érdekeinek figyelembevételével kell történnie.
Az ági vagyon tulajdonjogát a jogos ági igényt támasztó felmenő vagy oldalági rokon örökli, de ezen az özvegyet holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg.
Itt is van lehetőség megváltásra:
kölcsönösen, mindegyik fél, időkorlát nélkül gyakorolhatja,
kivéve: az özveggyel szemben nem gyakorolható az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon,
a megváltási jog folytán állagörökösként igényelhető tulajdoni hányad az ági vagyon egyharmada,
a jog gyakorlásánál az örökösök méltányos érdekeit kölcsönösen figyelembe kell venni.
A bejegyzett élettárs:
A fent leírtak a 2009. évi XXIX. tv értelmében rá is ugyanúgy vonatkoznak, mint a házastársra, mivel azonos módón örökölnek!
3. A parentéláris öröklés
Leszármazók és a házastárs hiányában örökölnek az örökhagyó felmenői és oldalrokonai.
A magyar öröklési jog tradicionális eleme, hogy az azonos felmenői fokon lévő egyenes ági rokonokat és azok leszármazóit egyetlen öröklési csoportba, ún. parentélába osztja be.
Az adott parantélába tartozó személyek megelőzik a következő parentélába tartozó rokonokat Addig nem kerül sor a következő csoport öröklésére, míg az őt megelőző csoportból bárki örökölhet. (Jobbágyi).
A hatályos öröklési jog három teljes parentélát ismer: a szülői, nagyszülői és dédszülői parantélát. ( Régi Ptk. csak kettőt!)
A távolabbi felmenők is egy öröklési csoportba tartoznak; ez a parentéla azonban egyrészt csonka, mivel ezen felmenők leszármazói már nem törvényes örökösök, másrészt a parentélán belül nem érvényesül a fokozatos öröklés elve, mivel a dédszülőkön túl minden felmenő egyszerre és fejenként egyenlő arányban örököl.
A szülői (első) parentéla
7:63. § [Szülő és a szülő leszármazójának öröklése]
(1) Ha leszármazó és házastárs nincs vagy nem örökölhet, az örökhagyó szülői örökölnek fejenként egyenlő részben.
(2) Az öröklésből kiesett szülő helyén ennek leszármazói örökölnek olyan módon, mint a gyermek helyén annak leszármazói.
(3) Ha a kiesett szülőnek leszármazója nincs vagy nem örökölhet, egyedül a másik szülő vagy annak leszármazói örökölnek.
Az első parentélát az örökhagyó szülei és azok leszármazói képezik, az örökléshez a szülőknek nem kell házastársi kapcsolatban élniük,
Az öröklésből kieső szülő helyén annak leszármazói örökölnek (pl. az örökhagyó testvére).
Ha adott szülőnek nincs leszármazója, akkor a másik szülő az egyedüli örökös vagy annak leszármazói.
Úgy érvényesül tehát a helyettesítési elv, mint az örökhagyó leszármazói esetében.
A nagyszülői (második) parentéla
7:64. § [Nagyszülő és a nagyszülő leszármazójának öröklése]
(1) Ha leszármazó, házastárs, szülő és szülőtől leszármazó nincs vagy nem örökölhet, törvényes örökösök egyenlő részekben az örökhagyó nagyszülői.
(2) Az öröklésből kiesett nagyszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint a kieső szülő helyén ennek leszármazói.
(3) Ha a kiesett nagyszülőnek leszármazója nincs vagy nem örökölhet, helyette nagyszülőpárja, ha ő is kiesett, helyette leszármazója örököl.
(4) Ha valamelyik nagyszülőpár kiesett, és helyükön leszármazó nincs vagy nem örökölhet, az egész hagyatékot a másik nagyszülőpár vagy az ő leszármazójuk örökli.
A nagyszülők és azok leszármazói akkor örökölnek, ha a szülői parentéla teljesen kiüresedik.
Érvényesül a helyettesítési elv és az örökösök sorrendjének fokozatossága.
Különbség, hogy a nagyszülői parentélában egy nagyszülőpár és az ő leszármazóik külön – mintegy parentélán belüli – öröklési csoportot képeznek.
A dédszülői (harmadik) parentéla
7:65. § [Dédszülő és a dédszülő leszármazójának öröklése]
(1) Ha nagyszülő és nagyszülőtől leszármazó nincs vagy nem örökölhet, törvényes örökösök fejenként egyenlő részekben az örökhagyó dédszülői.
(2) Az öröklésből kiesett dédszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint a kieső nagyszülő helyén ennek leszármazói.
(3) Ha a kiesett dédszülőnek leszármazója nincs vagy nem örökölhet, helyette dédszülőpárja, ha ő is kiesett, helyette leszármazója örököl.
(4) Ha valamelyik dédszülőpár kiesett, és helyükön leszármazó nincs vagy nem örökölhet, az egész hagyatékot fejenként egyenlő részekben a többi dédszülőpár örökli.
(5) A (4) bekezdés alapján öröklő valamelyik dédszülő kiesése esetén a (2) és a (3) bekezdésben foglalt szabályokat kell alkalmazni.
Az életkor kitolódása miatt a Ptk. a korábban csonka harmadik parentélát teljessé teszi,a dédszülők kiesése esetén a dédszülők leszármazói is örökölnek.
Érvényesül a helyettesítési elv és az örökösök sorrendjének fokozatossága.
A dédszülőpárok és leszármazóik külön öröklési csoportot képeznek. Ha valamelyik dédszülőpár kiesik, az egész hagyatékot fejenként egyenlő részekben a többi dédszülőpár örökli.
A távolabbi felmenők és oldalrokonok öröklése
7:66. § [Távolabbi felmenők öröklése]
Ha dédszülő és dédszülőtől leszármazó nincs vagy nem örökölhet, törvényes örökösök fejenként egyenlő részekben az örökhagyó távolabbi felmenői.
A Ptk. a dédszülőkön túli felmenők leszármazóinak törvényes öröklési jogát nem ismeri el. = csonka parentéla
A felmenők egyszerre és fejenként egyenlő arányban örökölnek
4. Az állam törvényes öröklési jogi helyzete
7:74. § [Az állam szükségképpeni törvényes öröklése]
(1) Más örökös hiányában az állam a törvényes örökös.
(2) Az államot mint törvényes örököst az örökség visszautasításának joga nem illeti meg.
A hatályos magyar jog az államot törvényes örökösnek tekinti: más örökös hiányában (végső esetben) az állam örököl.
A Ptk. a régi törvénytől eltérően az államot nem emeli ki a törvényes örökösök sorából, hanem a törvényes örökösök között, az utolsó helyen határozza meg törvényes örökösként.
Az állam jogutódlásának tehát öröklési jogcíme van; az örökhagyó halálának pillanatában, azaz az öröklés megnyíltával a hagyatékot elfogadás vagy bármely más jogi cselekmény nélkül megszerzi, de egyben felel a hagyatéki tartozásokért is.
Az állam mint törvényes örökös a törvény szerint egyben szükség szerinti örökös is:a hagyatékot nem utasíthatja vissza. (Más a helyzet, ha az államot az örökhagyó végintézkedésben nevezi meg örökösnek; ilyenkor az államot is megilleti a visszautasítás joga.)
AZ OSZTÁLYRABOCSÁTÁS:
7:56. § [Osztályrabocsátási kötelezettség]
(1) Ha több leszármazó közösen örököl, mindegyik örököstárs köteles a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes adománynak az értékét, amelyben őt az örökhagyó életében részesítette, feltéve, hogy a hozzászámítást az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta.
(2) Osztályrabocsátási kötelezettség terheli a közösen öröklő leszármazókat akkor is, ha az örökhagyó végintézkedése alapján öröklik a törvényes örökrészüknek megfelelő hányadot.
(3) A szokásos mértékű ingyenes adományt és a tartásra rászorult leszármazó részére nyújtott tartást akkor sem kell osztályra bocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte.
7:57. § [Az osztályrabocsátás foganatosítása]
(1) A hagyaték és az osztályra bocsátott ingyenes adományok tiszta értékének összeszámításával nyert együttes értéknek a törvényes örökrészeknek megfelelő arányos elosztása útján kell meghatározni az egy örököstársnak jutó örökrészt, és abból le kell vonni az örököstárs által osztályra bocsátott értéket.
(2) Az osztályra bocsátott érték meghatározásánál az ingyenes adomány juttatáskori értékét kell számításba venni. A bíróságtól a körülmények figyelembevételével vett más érték meghatározását kérheti az az érdekelt, aki számára a juttatáskori értéken való számításba vétel súlyosan méltánytalan.
(3) Ha az öröklésből kiesett személynek leszármazója van, a leszármazó köteles a kiesett személy által kapott ingyenes adományt osztályra bocsátani. Több leszármazónak az osztályra bocsátott értékek figyelembevételével kiszámított örökrészéből a felmenő által kapott ingyenes adományt a hagyatékban való részesedés arányában kell levonni.
(4) Ha az örököstárs által osztályra bocsátott érték eléri vagy meghaladja az örökrészének az osztályra bocsátott értékek figyelembevételével kiszámított értékét, őt a felosztásra kerülő hagyatéki vagyonból kielégítettnek kell tekinteni, de a többletet visszatéríteni nem köteles. Ebben az esetben a hagyatékot a többi örököstárs között a hagyatékban nem részesülő örököstársnak és az ő ingyenes adományának figyelmen kívül hagyásával kell felosztani.
Az osztályrabocsátás célja, hogy leszármazók törvényes öröklése esetében az azonos öröklési helyzetben lévő rokonok egyenlő részt kapjanak a hagyatékból.
Az osztályrabocsátás fogalma: a törvény az örökhagyó által még életében a leszármazóknak adott ingyenes adományt (ajándékot, tartozás elengedését stb.) az örökrész meghatározásánál beszámítani rendeli, feltéve, hogy a beszámítást az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a hozzászámítás kötelezettségével adta. [7:56.§(1)]
Osztályrabocsátási kötelezettség csak a leszármazókat terheli több leszármazó együttes öröklése esetén, és kizárólag egymással szemben.
A házastárs nem tekintendő leszármazónak az osztályrabocsátás szempontjából.
A leszármazó hozzátartozójának adott ingyenes adományt a leszármazónak nem kell osztályra bocsátani.
A leszármazót akkor is terheli e kötelezettség, ha az örökhagyó végintézkedése alapján öröklik törvényes örökrészüknek megfelelő hányadot.
Az osztályrabocsátás csak viszonylagos egyenlősítésre ad módot, mivel a túladományozottnak az ingyenes adományból visszaadni akkor sem kell, ha az elszámolás eredménye ezt megkívánná.
Az osztályrabocsátás csak kifejezett kikötés esetén terheli a megadományozott leszármazót. A kiköltést:
nincs alakszerűségekhez kötve, de
az örökhagyónak az ingyenes adomány juttatásakor kell megtennie,
a megadományozotthoz címzetten kell történnie.
A Ptk. arra is módot ad, hogy az osztályrabocsátási kötelezettségre hivatkozó az adományozás körülményeiből bizonyítsa a kötelezettséget.
1. A kötelezettség fennállását annak az örököstársnak kell bizonyítania, aki hivatkozik rá.
A szokásos mértékű ingyenes adományt és a tartásra rászorult leszármazó részére nyújtott tartást akkor sem kell osztályra bocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte. [7:56.§(3)]
Az osztályra bocsátás feltételei tehát:
érvényes végintézkedés esetén nincs osztályra bocsátás, (kiv: ha vr. szerint öröklik a tvnyes örökrészüket)
csak örökhagyó ilyen tartalmú kikötése esetén
a szokásos mértékű ajándékot és a rászorult leszármazónak nyújtott tartást akkor sem lehet osztályra bocsátani, ha ezt az örökhagyó kikötötte
visszterhes juttatás esetén nem áll fenn
közömbös, hogy az ingyenes juttatásra mikor került sor
Az osztályrabocsátás számítása:
Az osztályrabocsátás révén az ingyenes adományban részesített leszármazó ezen adomány értékével csökkentett részt kap a hagyatékból.
Az osztályrabocsátás számítása úgy történik, hogy
1. az osztályrabocsátási kötelezettséggel kapott ingyenes adományok juttatáskori értékét hozzá kell számítani a hagyatékhoz, és
2. az így kapott összesített érték alapján kell a leszármazók örökrészét meghatározni,
3. az ingyenes adományban részesített örökösök örökrészéből pedig le kell vonni az osztályra bocsátott adomány értékét.
Ha az ingyenes adomány juttatáskori értéke szerinti számítás (pl. a magas infláció okozta értéknövekedés miatt) bármelyik örököstársra nézve súlyosan méltánytalan, kérheti a bíróságtól a körülmények figyelembevételével vett más érték meghatározását.
Az osztályrabocsátás számítása túladományozás esetén:
Ha az osztályra bocsátandó adomány értéke meghaladja az illető leszármazónak örökrészét =„túladományozás”, ha van más osztályrabocsátási kötelezettséggel terhelt örököstárs is az osztályrabocsátást kétszer kell elvégezni:
1. Először – az összes ingyenes adománynak (ajándéknak stb.) a hagyatékhoz történő hozzáadásával – kell megállapítani az egy leszármazóra jutó örökrészt és a túladományozást;
2. Másodszor pedig – most már azonban a túladományozott örököstársnak és az ő ingyenes adományának a figyelmen kívül hagyásával – újból meg kell határozni a hagyatékból jutó örökrészeket.
Az osztályrabocsátás számítása több leszármazói generáció esetén:
A kiesett leszármazó leszármazója köteles osztályra bocsátania az örökhagyótól a kiesett felmenője által kapott ingyenes adományt is.
– Ez a „közvetett” osztályrabocsátás a hagyatékból történő részesedés arányában történik.
AZ ÖRÖKBEFOGADÁS HATÁSA A TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSRE
Az örökbefogadás a Ptk. szerint is teljes rokoni kapcsolatot létesít az örökbefogadott számára az örökbefogadóval és annak rokonaival: Az örökbefogadott az örökbefogadással a gyermek jogállásába lép.
Az örökbefogadott az örökbefogadó vér szerinti leszármazóival egyenrangú öröklési jogi státust élvez.
Az örökbefogadó és rokonai is úgy örökölnek az örökbefogadott után, mint a vér szerinti gyermek után annak szülei és rokonai.
Leszármazó hiányában az örökbefogadó az örökhagyó házastársa mellet is törvényes örökös, az örökbefogadó távolabbi felmenői és oldalági rokonai pedig akkor, ha a házastárs is kiesett.
Ez a teljes törvényes öröklési jogi kapcsolat csak az örökbefogadás fennállása alatt létezik.
Az örökbefogadott és a vér szerinti rokonok közötti kölcsönös öröklési jogi kapcsolat
A Ptk. elismeri az örökbefogadott törvényes öröklési jogát vér szerinti rokonai után. [7:72.§(2)] A régi törvény az örökbefogadás nyílt vagy titkos jellegéhez kötötte e törvényes öröklési jog elismerését, a hatályos szabályozás azonban változtatott ezen:
Az örökbefogadott csak abban az esetben lesz törvényes örököse vér szerinti rokonainak, ha az örökbefogadó is közeli vér szerinti rokon:
egyeneságbeli felmenő rokona, (pl. nagyszülő),
testvére,
egyeneságbeli felmenő rokonának más leszármazója (pl. nagynéni).
A vér szerinti rokonok öröklése az örökbefogadott után
7:72. § [Az örökbefogadott öröklése]
(1) Az örökbefogadott – az örökbefogadás fennállása alatt – az örökbefogadó szülő és annak rokonai után az örökbefogadó szülő vér szerinti leszármazójaként örököl.
(2) Az örökbefogadás nem érinti az örökbefogadott törvényes öröklési jogát vér szerinti rokonai után, ha az örökbefogadás az örökbefogadott egyeneságbeli felmenő rokona, testvére vagy egyeneságbeli felmenő rokonának más leszármazója által történt.
7:73. § [Öröklés az örökbefogadott után]
(1) Az örökbefogadott után első sorban leszármazói és házastársa, leszármazó hiányában házastársa és örökbe fogadó szülője, leszármazó és házastárs hiányában az örökbefogadó szülő és annak rokonai örökölnek a törvényes öröklés szabályai szerint. Az örökbefogadó szülő és annak rokonai akkor örökölnek, ha az örökbefogadás az öröklés megnyílásáig fennállt.
(2) Ha az örökbefogadott után az (1) bekezdésben meghatározott személyek nem örökölnek, törvényes örökösök az örökbefogadott vér szerinti rokonai a törvényes öröklés szabályai szerint, feltéve, hogy az örökbefogadás az örökbefogadott egyeneságbeli felmenő rokona, testvére vagy egyeneságbeli felmenő rokonának más leszármazója által történt.
A Ptk. csak akkor ismeri el, ha:
az örökbefogadottnak nincs leszármazója, házastársa vagy azok nem örökölhetnek, és
az örökbefogadottnak nincs örökbefogadó szülője és annak rokona vagy azok nem örökölhetnek.
vagyis a vér szerinti rokonokat megelőzik az örökbefogadó és annak rokonai
További feltétel: a vér szerinti rokonok csak akkor lehetnek törvényes örökösök, ha az örökbefogadó egyeneságbeli felmenő rokon, testvér, egyeneságbeli felmenő rokon más leszármazója.
A Ptk. hozta változásokra tekintettel e szabályok azokra az esetekre vonatkoznak, amikor mind az örökbefogadás, mind az öröklés megnyílása a Ptk. hatályba lépése után következett be.