1. Az Örökhagyó halála
2. Az Örökös öröklési, szerzési képessége
3. Az Örökhagyó túlélése
4. Érvényes végintézkedés léte, ennek hiányában törvényes öröklés rendje érvényesül
5. Legyen Hagyaték
6. Az Örökös tekintetében ne álljon fenn kiesési ok

1. A halállal azonos következménye van a holtnak nyilvánításnak és a halál ténye bírói megállapításának.

2. Öröklési képessége minden jogképes személynek van, tehát az öröklési képesség a jogalanyok polgári jogi jogképességének része. A méhmagzat is rendelkezik – feltételes: az élve születéstől függő – öröklési képességgel, ugyanígy az előtársaság is. Kivételt képez az ált. szabály alól, törvényi fikció alkalmazásával, a végrendelettel rendelt alapítvány, amely nyilvántartásba való bejegyzése esetén úgy szerzi meg az alapító által a hagyatékból részére juttatott vagyont, mintha az öröklés megnyílásakor már létezett volna.[7:25.§(4)]
A szerzőképesség szűkebb fogalom, azt jelenti, hogy az öröklésre elvben képes személy ténylegesen megszerezheti-e a hagyaték rá eső részét. (pl. ingatlant egy külföldi áp.) Öröklési jogunkban ilyen természetű korlátozás nem szerepel.

3. Kiesési okként fogalmazza meg ezt az előfeltételt a Ptk.[7:4.§(1)] Az azonos veszélyhelyzetben elhunyt személyek viszonylatában a Ptk. nem állít fel vélelmet: A közös balesetben elhunyt személyek az egymás után történő öröklés tekintetében a halál beálltának sorrendjétől függetlenül kiesettnek tekintendők, azaz egymás után nem örökölhetnek.