A végrendelet (Új Ptk)

VÉGRENDELET FOGALMA ÉS EGYES FAJTÁI. A SZERZŐDÉSES VÉGINTÉZKEDÉSEK.

Örökölni törvény vagy végintézkedés alapján lehet.
A végintézkedési szabadság tulajdonképpen a tulajdonos jogának elismerése, vagyis, hogy halála esetére is szabadon rendelkezhet a vagyona fölött

7:10. § [Végintézkedési szabadság]

Az örökhagyó a halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről végintézkedéssel szabadon rendelkezhet.

7:11. § [A végrendelkezés személyes jellege]

Végrendelkezni személyesen lehet.

  • Már a római jogban is ismert volt pl. a favor testamenti elve, melynek hátterében az a szándék húzódik meg, hogy az örökhagyó akarata minél teljesebben érvényesüljön.
  •  Középkorban: feudális rendszer: visszaszorul a végrendelkezési szabadság
  • 18-19. sz. végintézkedési szabadság teljes elismerése, egyetlen korlát a kötelesrész.

A végintézkedéssel az örökhagyó joga a vagyona felett nem szűnik meg, nem korlátozódik, az érintett vagyontárgyakat bármikor elidegenítheti. Kivétel: öröklési szerződés, amikor a szerződés által érintett vagyont többé nem idegenítheti el, nem terhelheti meg.

Végintézkedés fogalma: olyan jogi aktus, amelyben az örökhagyó a vagyonáról, vagy annak egy részéről halála esetére rendelkezik.

Végintézkedésen alapuló öröklés elsőbbsége: jogutódlás rendjét elsősorban ez határozza meg, a törvényes öröklésre csak annyiban kerül sor, amennyiben végintézkedés nincs, vagy az a hagyatékot nem meríti ki.
A hatályos jogunkban ismert végintézkedési formák a következők:
 végrendelet: egyoldalú, nem címzett jognyilatkozat
 öröklési szerződés: kétoldalú jogügylet, amelyben az örökhagyó a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi, feltéve, hogy ez utóbbi túléli őt.
 halál esetére szóló ajándékozás: feltétele, hogy a megajándékozott túlélje az ajándékozót.
 (rendelkezés várt örökségről: ebben a körben tárgyalja a Ptk., de a szó szoros értelmében nem végintézkedés, mert az örökhagyó leszármazói egymás között az örökhagyó életében kötnek szerződést várt örökségük tárgyában.)
Végintézkedést csak személyesen lehet tenni. A törvény a végrendelkezésre vonatkoztatva mondja ki ezt, de a végintézkedésre általánosan érvényes. [Ptk. 7:11.§]
Végintézkedés és cselekvőképesség: ezt a Ptk. a közvégrendelet esetkörében szabályozza a következőképpen:
Cselekvőképtelen személy érvényes végrendeletet nem tehet. Korlátozottan cselekvőképes kiskorú és cselekvőképességében vagyoni jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott nagykorú érvényesen kizárólag közvégrendeletet tehet (de a törvényes képviselő hozzájárulása/ gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges az érvényességhez).
Aki vak, írástudatlan, olvasásra, nevének aláírására képtelen állapotban van, írásban érvényesen csak közvégrendeletet tehet.

VÉGRENDELET

1) A VÉGRENDELET FOGALMA: az örökhagyó olyan egyoldalú jognyilatkozata, amelyben vagyonáról vagy annak egy részéről halála esetére rendelkezik. Az okirat végrendeleti jellegének megállapításához az szükséges, hogy az örökhagyó halála esetére szóló rendelkezést tartalmazzon, és külsőleg az örökhagyótól származónak mutatkozzék. [Ptk. 7:12.§] Ezek a végrendelet minimális kellékei, ha ezek nem állnak fenn, nem létező végrendeletről beszélünk. Ennek vizsgálata hivatalból kötelező. (A nyilatkozat az okirat tartalma szerint értékelendő.)

2) A VÉGRENDELET ÉRTELMEZÉSE: A végrendeletet kétség esetén az örökhagyó feltehető akaratának megfelelően és úgy kell értelmezni, hogy az örökhagyó akarata lehetőség szerint érvényre jusson (=favor testamenti elve). Ez a szabály nem szolgálhat alapul a végrendelet alaki hibájának orvoslásához.

3) A VÉGRENDELET FAJTÁI [Ptk. 7:13.§]:

1. Írásbeli végrendelet: ez a tipikus forma. Okirati forma alapján lehet közokirati formában létrejött közvégrendelet vagy magánokirati formában létrejött írásbeli magánvégrendelet.
3 fajtája van:
 saját kezűleg írt holográf végrendelet
 más által írt allográf végrendelet
 közjegyzőnél letett magánvégrendelet
2. Szóbeli végrendelet: kivételes, csak a törvényben meghatározott rendkívüli körülmények között tehető érvényesen, és hatálya időben is korlátozott.

Az egyes fajtákra vonatkozó alakszerűségi követelmények lényegesen árnyaltabban szabályozottak, mint az élők közötti jogügyletek esetén, mivel a jogi hatásainak beálltakor (örökhagyó halála) a végrendelkező személy már nem él, így a végrendeleti cél és az ügyleti akarat feltárása nehezebb. Ennek tudható be az alakszerűségi követelmények szigorúsága, de az új Ptk. ezen lazított. (Példák az egyes fajtákra vonatkozó változásoknál!)
7:12. § [Végrendelet]
Az okirat végrendeleti jellegének megállapításához az szükséges, hogy az örökhagyó halála esetére szóló vagyoni rendelkezést tartalmazzon, és külsőleg az örökhagyótól származónak mutatkozzék.
7:13. § Végrendelkezni közvégrendelettel vagy írásbeli magánvégrendelettel lehet; szóbeli végrendelkezésnek az e törvényben meghatározott esetben van helye.
7:23. § [Közös végrendelet]
(1) Két vagy több személynek bármilyen alakban ugyanabba az okiratba foglalt végrendelkezése érvénytelen.
(2) Házastársaknak az életközösség fennállása alatt készített, ugyanabba az okiratba foglalt írásbeli végrendelete érvényes, ha
a) sajátkezűleg írt végrendelet esetén az okiratot az egyik végrendelkező elejétől végig maga írja és aláírja, a másik végrendelkező ugyanabban az okiratban sajátkezűleg írt nyilatkozatban kijelenti, hogy az okirat az ő végakaratát is magában foglalja, és nyilatkozatát aláírja;
b) más által írt végrendelet esetén a végrendelkezők egymás és a tanúk együttes jelenlétében írják alá az okiratot, vagy mindkét végrendelkező egymás és a tanúk együttes jelenlétében külön nyilatkozik arról, hogy az okiraton szereplő aláírás a sajátja; vagy
c) a házastársak közvégrendeletet tettek.
(3) A több különálló lapból álló más által írt közös végrendelet akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el, továbbá ha minden lapját a végrendelkezők és mindkét tanú aláírta. A sajátkezűleg írt közös végrendelet akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el, és minden lapját a másik végrendelkező aláírta.
7:24. § [A végrendelet értelmezése]
A végrendeletet kétség esetén az örökhagyó feltehető akaratának megfelelően és úgy kell értelmezni, hogy az örökhagyó akarata lehetőség szerint érvényre jusson. Ez a szabály nem szolgálhat alapul a végrendelet alaki hibájának orvoslásához.

KÖZVÉGRENDELET
7:14. § [Közvégrendelet]
(1) Közvégrendeletet közjegyző előtt lehet tenni. A közvégrendelet alaki érvényességére a közjegyzői okiratok érvényességére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(2) Nem lehet érvényesen közvégrendeletet tenni olyan személy előtt, aki a végrendelkezőnek, a végrendelkező házastársának, élettársának hozzátartozója, gyámja vagy gondnoka.
(3) Érvénytelen az a juttatás, amely a közvégrendelet tételében közreműködő személy, valamint ennek hozzátartozója, gyámoltja vagy gondnokoltja javára szól.
(4) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében vagyoni jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott nagykorú érvényesen kizárólag közvégrendeletet tehet. A végrendelet érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges.
(5) Aki vak, írástudatlan vagy olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban van, írásban érvényesen kizárólag közvégrendeletet tehet.
Közvégrendeletet bármely közjegyző előtt lehet tenni (a régi szabályozás bíróság előtt is lehetővé tette). Alaki érvényességének feltételeire a közjegyzői okiratok érvényességének szabályait kell alkalmazni. Összeférhetetlenségi szabály, hogy nem tehető érvényes közvégrendelet olyan személy előtt, aki a végrendelkezőnek, a végrendelkező házastársának vagy élettársának hozzátartozója, gyámja vagy gondnoka. Érvénytelen az a juttatás, amely a közvégrendelet tételében közreműködő személy, valamint ennek hozzátartozója, gyámoltja vagy gondnokoltja javára szól (a következménye részleges érvénytelenség).
Korlátozottan cselekvőképes kiskorú és cselekvőképességében vagyoni jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott nagykorú érvényesen kizárólag közvégrendeletet tehet (de a törvényes képviselő hozzájárulása/ gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges az érvényességhez).
Aki vak, írástudatlan, olvasásra/ nevének aláírására képtelen állapotban van, írásban érvényesen csak közvégrendeletet tehet.

ÍRÁSBELI MAGÁNVÉGRENDELET

7:15. § [Írásbeli magánvégrendelet]
Írásbeli magánvégrendeletet olyan nyelven lehet érvényesen tenni, amelyet a végrendelkező ért, és amelyen sajátkezűleg írt végrendelet esetén írni, más által írt végrendelet esetén olvasni tud.
7:16. § [Sajátkezűleg és más által írt végrendelet]
(1) Az írásbeli magánvégrendeletet a végrendelkező akár maga írhatja, akár mással írathatja.
(2) A gépírás akkor sem számít saját írásnak, ha magától a végrendelkezőtől származik.
(3) Gyorsírással vagy a közönséges írástól eltérő egyéb jel- vagy számjegyírással készült magánvégrendelet érvénytelen.
7:17. § [Az írásbeli magánvégrendelet alaki érvényességi feltételei]
(1) Az írásbeli magánvégrendelet alaki szempontból érvényes, ha készítésének ideje az okiratból kitűnik, továbbá ha a végrendelkező azt
a) sajátkezűleg írt végrendelet esetén elejétől végéig maga írja és aláírja;

b) más által írt végrendelet esetén két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt, azok együttes jelenlétében a magáénak ismeri el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is – e minőségük feltüntetésével – aláírják; vagy
c) a sajátkezűleg írt vagy más által írt végrendeletet aláírja, és akár nyílt, akár zárt iratként a közjegyzőnél – végrendeletként feltüntetve – személyesen letétbe helyezi.
(2) A több különálló lapból álló sajátkezűleg írt írásbeli magánvégrendelet akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el.
(3) A több különálló lapból álló más által írt írásbeli magánvégrendelet akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el, továbbá ha minden lapját a végrendelkező és mindkét tanú aláírta.
7:18. § [Írásbeli magán végrendelet tanúja]
(1) Írásbeli magánvégrendelet tanúja nem lehet olyan személy, aki
a) a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nem képes;
b) kiskorú, cselekvőképtelen nagykorú vagy cselekvőképességében részlegesen úgy korlátozott, hogy az kizárja tanúkénti közreműködését;
c) írástudatlan.
(2) Az írásbeli magánvégrendelet érvényességének nem feltétele, hogy a tanú a végrendelet tartalmát ismerje, vagy tudjon arról, hogy végrendelet tételénél működött közre.
7:19. § [Tanú vagy más közreműködő számára rendelt juttatás]
(1) Az írásbeli magánvégrendelet tanúja, a végrendelkezésnél közreműködő személy vagy ezek hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen, kivéve, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó sajátkezűleg írta és aláírta.
(2) A tanú vagy a hozzátartozója részére szóló juttatás akkor sem érvénytelen, ha a végrendelet megalkotásában az érintett tanún kívül még két tanú vett részt.
(3) Közreműködőnek minősül a végrendelet megfogalmazója, szerkesztője, leírója és minden olyan személy, akinek tevékenysége a végrendelet tartalmának érdemi befolyásolására nyújt lehetőséget.
(4) Jogi személynek rendelt juttatás esetén nem lehet tanú a jogi személy tagja, vezető tisztségviselője, képviselője, felügyelőbizottsági tagja és munkavállalója. Ilyen személy közreműködése a végrendelet megalkotásában a jogi személynek rendelt juttatást érvénytelenné teszi.
Az örökhagyónak vagyonáról vagy annak egy részéről halála esetére szóló, magánokiratba foglalt rendelkezése.

Közös alakszerűségi követelmények:

 Olyan nyelven lehet érvényesen tenni, amelyen a végrendelkező ért, és amelyen holográf végrendelet esetén írni, allográf végrendelet esetén olvasni tud.
 Gyorsírással vagy jel-, számjegyírással készült magánvégrendelet érvénytelen.
 A végrendeleti minőségnek ki kell tűnnie az okiratból (az egész okirat tartalma az irányadó)
 A keltezés idejének ki kell tűnnie, az okiratból (egyetlen meghatározott napra kell vonatkoznia). Újdonság: a keltezés helyét nem kell tartalmaznia.
 A végrendelkezőnek alá kell írnia
 Ha több különálló lapból áll, minden lapját folyamatos sorszámozással kell ellátni, de a holográf végrendeleteknél már nem követelmény, hogy a végrendelkező minden lapját alá is írja. (Allográf végrendelet esetén a végrendelkezőnek és a tanúknak az okirat minden lapját alá kell írnia.)
 Írásbeli magánvégrendelet tanúja nem lehet olyan személy, aki
 a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nem képes
 kiskorú, cselekvőképtelen nagykorú, vagy cselekvőképességében részlegesen úgy korlátozott, hogy az kizárja a tanúkénti közreműködését
 írástudatlan
A tanú nem kell, hogy ismerje a végrendelet tartalmát, vagy tudjon arról, hogy végrendelet tételénél működött közre.
 Összeférhetetlenségi szabály: a tanúk vagy más közreműködők, illetve ezek hozzátartozói javára szóló juttatás csak akkor érvényes, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó sajátkezűleg írta és aláírta. Közreműködőnek minősül a végrendelet megfogalmazója, szerkesztője, leírója, és minden olyan személy, akinek tevékenysége a végrendelet tartalmának érdemi befolyásolására nyújt lehetőséget.
A tanú vagy hozzátartozója javára szóló juttatás érvényes akkor is, ha a végrendelkezésénél a kedvezményezett tanún kívül még legalább két tanú közreműködött. (Az említett összeférhetetlenségi szabályokba ütköző juttatások a végrendeletet csak e részükben teszik érvénytelenné.)
(Új!) Jogi személynek rendelt juttatás esetén nem lehet tanú a jogi személy tagja, vezető tisztségviselője, képviselője, felügyelő bizottsági tagja és munkavállalója. Ellenkező esetben a jogi személynek rendelt juttatás érvénytelen.
Holográf végrendelet: írásbeli magánvégrendelet, amelyet a végrendelkező elejétől végéig maga írt és aláírt. Gépírással írt végrendelet sosem számít annak, azaz csak kézírással készíthető el.
Allográf végrendelet: írásbeli magánvégrendelet, melyet az örökhagyó két tanú együttes jelenlétében aláír (vagy ha már aláírta, az aláírást két tanú jelenlétében a magáénak ismeri el), és a végrendeletet a tanúk is aláírják (e minőség feltüntetésével).

Közjegyzőnél letett végrendelet: írásbeli magánvégrendelet, amelyet az örökhagyó aláír, és végrendeletként feltüntetve a közjegyzőnél személyesen letétbe helyez. (A közjegyzőnek a végrendelet tartalmát nem kell ismernie, de átvételéről elismervényt kell adnia, jegyzőkönyvet kell készítenie.)
Közös végrendelet: újdonság!
A régivel szemben az új Ptk. kivételesen lehetővé teszi a közös végrendelet készítését. (Ezzel az ’59-es Ptk. előtti szabályozáshoz tér vissza.) Ennek érvényességi feltételei:
 házastársak
 az életközösség fennállása alatt
 ugyanabban az okiratban írásban nyilváníthatják ki végakaratukat
 holográf végrendelet esetén: az egyik végrendelkező az elejétől a végéig maga írta és aláírta, a másik végrendelkező ugyanabban az okiratban sajátkezűleg írt nyilatkozatban kijelenti, hogy az okirat az ő végakaratát is magában foglalja, és nyilatkozatát aláírja vagy
 allográf végrendelet esetén: a végrendelkezők egymás és a tanúk együttes jelenlétében írják alá az okiratot, vagy mindkét végrendelkező egymás és a tanúk együttes jelenlétében külön nyilatkozik arról, hogy az okiraton szereplő aláírás a sajátja vagy
 közvégrendeletet tettek
Ha több különálló lapból áll, minden lap folyamatos sorszámozása érvényességi feltétel, valamint minden lapját alá kell írnia mindkét végrendelkezőnek és tanúnak. Holográf végrendelet esetében annak minden lapját alá kell írnia a másik végrendelkezőnek, és a laponkénti folyamatos sorszámozás itt sem maradhat el. A közös végrendelet egyoldalúan nem vonható vissza.
SZÓBELI VÉGRENDELET
7:20. § [A szóbeli végrendelet kivételessége] Szóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amely írásbeli végrendelet tételét nem teszi lehetővé. 7:21. § [A szóbeli végrendelet érvényességi feltételei] A szóbeli végrendelet akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében a tanúk által értett nyelven végakaratát egész terjedelmében szóban – vagy jelnyelvet használó végrendelkező esetén jelnyelven – előadja, és egyidejűleg kijelenti, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete. 7:22. § [Szóbeli végrendelet tanúja] A szóbeli végrendeletre megfelelően alkalmazni kell az írásbeli magánvégrendelet tanújának személyére vonatkozó, valamint az ő és hozzátartozója érdekeltségére tekintettel megállapított korlátozásokat, azzal az eltéréssel, hogy a tanú írni tudása a szóbeli végrendelet érvényességének nem feltétele.
Szóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amely írásbeli végrendelet tételét nem teszi lehetővé. (A régi szabályozás kevésbé volt szigorú, abban a „rendkívüli módon megnehezítené” fordulat szerepelt.) Ezek konjunktív feltételek, és a végrendelkezés folyamán kell fennállniuk. Az előbbiek fennállása objektív megítélés alapján állapítandó meg.
A szóbeli végrendelet érvényes, ha az örökhagyó
 két tanú együttes jelenlétében
 a tanúk által értett nyelven
 végakaratát egész terjedelmében, szóban (vagy jelnyelven) előadja (tehát a korábbi szabályozással ellentétben süketnéma vagy néma is tehet szóbeli végrendeletet)
 és egyidejűleg kijelenti, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete
A tanúkkal szembeni (érdekeltséggel kapcsolatos) korlátozások és követelmények itt is alkalmazandók, kivéve az írni tudást. A tanúk szerepe itt jelentősebb, hiszen ismerniük, és vita esetén bizonyítaniuk kell a végrendelet tartalmát, tudniuk kell, hogy végrendelet tételéről tanúskodnak. A végrendelet tartalmáról közvetlenül a végrendelkezőtől kell tudomást szerezniük.
A szóbeli végrendelet hatályát veszti, ha az örökhagyó a szóbeli végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet megszűnése után megszakítás nélkül legalább harminc napon át nehézség nélkül alkothatott volna más alakban végrendeletet.
A VÉGRENDELET TARTALMA:
7:25. § [Örökösnevezés]
(1) Az örökhagyó végrendeletében egy vagy több örököst nevezhet.
(2) Örökös az, akinek az örökhagyó hagyatékát, annak meghatározott hányadát vagy részét juttatja.
(3) Kétség esetén örökös az is, akinek az örökhagyó az egész hagyaték értékének jelentős részét kitevő egy vagy több meghatározott vagyontárgyat juttat, ha az örökhagyó feltehető akarata szerint a részesítettnek a hagyatéki terhek viselésében is osztoznia kell.
(4) Az alapító által halála esetére rendelt alapítvány – nyilvántartásba való bejegyzése esetén – úgy szerzi meg az alapító által a hagyatékból részére juttatott vagyont, mintha az öröklés megnyílásakor létezett volna.
7:26. § [Az örökrész meghatározása]
Ha az örökhagyó a hagyatékra, annak egy részére vagy valamely hagyatéki tárgyra több örököst nevezett és részesedésük mértékét nem határozta meg, a részesítettek egyenlő arányban örökölnek.

7:27. § [Helyettes örökös nevezése]
(1) Az örökhagyó arra az esetre, ha az örökös az öröklésből kiesik, más személyt nevezhet örökössé.
(2) Ha a nevezett örökös az örökhagyónak egyben törvényes örököse is, kiesése esetére leszármazóját- ha a végrendelet eltérően nem rendelkezik – helyettes örökösnek kell tekinteni, ha a leszármazó a törvényes öröklés rendje szerint a kiesett nevezett örököst helyettesítené.
7:28. § [Utóörökös nevezése]
(1) Érvénytelen az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint az örökségben vagy annak egy részében valamely eseménytől vagy időponttól kezdve az addigi örököst más személy váltja fel.
(2) Az elsősorban nevezett örökös halála esetére történt örökösnevezés helyettes örökös nevezéseként érvényesül, ha annak feltételei fennállnak.
(3) Az örökhagyó érvényesen nevezhet utóörököst az elsősorban örökösnek nevezett házastársa halála esetére a házastársra háramlott hagyatékra. Utóörökös nevezése a házastárs visszterhes rendelkezési jogát és a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb értékre vonatkozó ingyenes adományozási jogát nem érinti.
(4) Az örökhagyó érvényesen nevezhet utóörököst az elsősorban örökösnek nevezett leszármazójára háramlott hagyatékára arra az esetre, ha a leszármazó a hagyaték megnyílásakor nem rendelkezik végrendelkezési képességgel, és meghal anélkül, hogy ezt a képességét megszerezte volna. Utóörökös nevezése az elsősorban örökösnek nevezett leszármazónak a cselekvőképességi szabályok korlátai közötti rendelkezési jogát nem érinti.
7:29. § [Kizárás az öröklésből]
(1) Az örökhagyó azt, aki törvényes örököse vagy azzá válhat, más személynek örökössé nevezésével vagy végrendeletben tett kifejezett nyilatkozattal kizárhatja a törvényes öröklésből. A kizárást nem kell indokolni.
(2) A kötelesrészt meghaladó törvényes örökrészből a kötelesrészre jogosult kizárható.
7:30. § [A végrendelettel ki nem merített hagyaték]
Ha a nevezett örökösök részesedése a hagyatékot nem meríti ki, a fennmaradó rész tekintetében törvényes öröklésnek van helye, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, vagy a végrendeletből más nem következik.
7:31. § [Hagyományrendelés]
(1) Hagyomány a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgynak meghatározott személy részére juttatása, ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek (dologi hagyomány).
(2) Hagyományrendelés az is, ha az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy a hagyományosnak vagyoni szolgáltatást teljesítsen (kötelmi hagyomány).
(3) Hagyományt az örökös javára is lehet rendelni. Hagyománnyal azt is lehet terhelni, aki maga is hagyományos. Kétség esetén a hagyomány az örököst terheli.
7:32. § [Utóhagyomány rendelése]
(1) Az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint a hagyományban valamely eseménytől vagy időponttól az addigi jogosultat más váltja fel, érvényes. (2) Ha az örökhagyó eltérően nem rendelkezik, utóhagyományos nevezése az előhagyományos visszterhes rendelkezési jogát és a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb értékre vonatkozó ingyenes adományozási jogát nem érinti.
7:33. § [Meghagyás]
(1) Ha az örökhagyó a hagyatékban részesülő személyt harmadik személy javára teljesítendő kötelezettséggel terheli, a követelésre a végrendeletben megjelölt személy jogosulttá válik. Olyan meghagyás teljesítését, amelynek követelésére a végrendelet senkit nem jogosít, a végrendeleti végrehajtó és a hagyatékban részesülő többi személy igényelheti. Közérdekű meghagyás teljesítését az illetékes hatóság is igényelheti. (2) Kétség esetén a meghagyás az örököst terheli.
(3) Ha feltehető, hogy az örökhagyó a részesítést a meghagyás teljesítéséhez kívánta kötni, a meghagyással terhelt a részesítést a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kiadni köteles, ha a meghagyást nem teljesíti, vagy annak teljesítése neki felróható okból válik lehetetlenné. A részesítés kiadását a végrendeleti végrehajtó és a hagyatékban részesülő többi személy igényelheti. A kiadott vagyontárgy értékét a meghagyás teljesítésére kell fordítani.
(4) Kétség esetén hagyományrendelésnek kell tekinteni az örökhagyónak azt a rendelkezését, amely meghatározott személy vagyoni részesítését jelenti.
7:34. § [A végrendeleti öröklés szabályainak alkalmazása a hagyományra és a meghagyásra]
A hagyományra és a meghagyásra – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a végrendeleti öröklés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
7:35. § [Növedékjog]
(1) Ha az örökhagyó úgy nevezett több örököst a hagyatékra vagy annak egy részére, hogy ezzel a törvényes öröklést kizárja, és valamelyik nevezett örökös anélkül esik ki, hogy helyettes örököse lenne, a hagyatéknak ugyanerre a részére kinevezett többi örökös részesedése arányosan növekszik.
(2) Ha a kieső nevezett örökös az örökhagyónak törvényes örököse is lenne, a növedékjog alapján az örökhagyóval ugyancsak törvényes öröklési kapcsolatban álló többi nevezett örökös örökrésze arányosan növekszik, feltéve, hogy a kiesőnek nincs helyettes örököse, és a végrendeletből más nem következik.
(3) A meghatározott hagyatéki tárgyra nevezett örököst az ugyanazon tárgyra nevezett másik örökös kiesése következtében és erre a tárgyra nézve illeti növedékjog.
A végrendelet tartalma szabadon megállapítható.
Örökösnevezés: Az örökhagyó végrendeletében egy vagy több örököst nevezhet. (Örökös: akinek az örökhagyó hagyatékát, annak meghatározott hányadát vagy részét juttatja.) Örökösnek bárki nevezhető, a méhmagzat is, a lényeg, hogy a személye egyértelműen azonosítható legyen. Több örökös esetén az örökhagyó rendelkezése hiányában arészesítettek egyenlő arányban örökölnek (megdönthető vélelem). Amennyiben a nevezett örökös az öröklésből kiesik, helyettes örökös hiányában a törvényes öröklés szabályait kell alkalmazni, kivéve, ha ezt az örökhagyó kifejezetten ki akarta zárni. Ilyenkor a hagyatéknak ugyanerre a részére kinevezett többi örökös részesedése arányosan növekszik [ld. növedékjog 7:35.§, amely a hagyomány és meghagyás esetén is érvényesül]. Ha a nevezett örökösök részesedése a hagyatékot nem meríti ki, a fennmaradó rész tekintetében a törvényes öröklésnek van helye, ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik, vagy a végrendeletből más nem következik.
Helyettes örökös nevezése: arra az esetre, ha az örökös az öröklésből kiesik
Utóörökös nevezése (új!): Az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint az örökségben vagy annak egy részében valamely eseménytől vagy időponttól kezdve az addigi örököst más személy váltja fel. A régi Ptk. nem tette lehetővé az utóörökös-nevezést, jelenleg azonban bizonyos esetekben van erre lehetőség
7:28. § [Utóörökös nevezése] (1) Érvénytelen az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint az örökségben vagy annak egy részében valamely eseménytől vagy időponttól kezdve az addigi örököst más személy váltja fel.
(2) Az elsősorban nevezett örökös halála esetére történt örökösnevezés helyettes örökös nevezéseként érvényesül, ha annak feltételei fennállnak. (3) Az örökhagyó érvényesen nevezhet utóörököst az elsősorban örökösnek nevezett házastársa halála esetére a házastársra háramlott hagyatékra. Utóörökös nevezése a házastárs visszterhes rendelkezési jogát és a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb értékre vonatkozó ingyenes adományozási jogát nem érinti. (4) Az örökhagyó érvényesen nevezhet utóörököst az elsősorban örökösnek nevezett leszármazójára háramlott hagyatékára arra az esetre, ha a leszármazó a hagyaték megnyílásakor nem rendelkezik végrendelkezési képességgel, és meghal anélkül, hogy ezt a képességét megszerezte volna. Utóörökös nevezése az elsősorban örökösnek nevezett leszármazónak a cselekvőképességi szabályok korlátai közötti rendelkezési jogát nem érinti.
Kizárás az öröklésből: az örökhagyó azt, aki törvényes örököse, vagy azzá válhat, más személyek örökössé nevezésével (mellőzés) vagy végrendeletben tett kifejezett nyilatkozattal kizárhatja a törvényes öröklésből. A kizárt személy kiesik az öröklésből. A kizárást nem kell indokolni. Korlátja a kötelesrész, de az azt meghaladó törvényes örökrészből a kötelesrészre jogosult kizárható.
Hagyományrendelés: [7:31.§] Különös jogutódlás, a hagyományos anélkül lesz a hagyomány tulajdonosa, hogy a hagyatéki terhek viselésében osztoznia kellene, csak az őt esetleg terhelő hagyományért/meghagyásért felel. A hagyománynak két fajtáját különböztetjük meg. Az örökhagyótól közvetlenül szerzett hagyományt dologi, a közvetve, vagyis az örököstől szerzett hagyományt kötelmi hagyománynak nevezzük. Az utóbbira vonatkozó igény (kötelmi jogi természetére tekintettel) 5 év alatt elévül. Ha a kötelmi hagyományt a hagyományos köteles teljesíteni, alhagyományról beszélünk. Az új Ptk. szerint utóhagyomány rendelése érvényes [7:32.§].
Meghagyás: [7:33.§] Az örökhagyó valamely hagyatékban részesülő személyt kötelezettséggel terhel. A kedvezményezett (a régi Ptk-s szabályozással ellentétben) jogosulttá válik, azaz a meghagyásra vonatkozó igényét érvényesítheti. Ha a követelésére a végrendelet senkit sem jogosít -> végrendeleti végrehajtó vagy a hagyatékban részesülő többi személy igényelheti. Közérdekű meghagyást -> az illetékes hatóság is igényelheti.
Kétség esetén a meghagyás teljesítése az örököst terheli. Az új Ptk. a meghagyás jogintézményébe olvasztja be a korábbi feltételes juttatás/ feltételes kedvezmény intézményét [vö. 7:33.§ (3)].
SZERZŐDÉSES VÉGINTÉZKEDÉSEK
1) ÖRÖKLÉSI SZERZŐDÉS
7:48. § [Öröklési szerződés]
(1) Öröklési szerződésben az örökhagyó a vele szerződő felet a magának, illetve a szerződésben meghatározott harmadik személynek nyújtandó tartás, életjáradék, illetve gondozás ellenében – vagyona, annak egy meghatározott része vagy meghatározott vagyontárgyak tekintetében – örökösévé nevezi; a másik fél kötelezettséget vállal a tartás, életjáradék, illetve gondozás teljesítésére. (2) Ha az örökhagyóval szerződő fél kötelezettsége a harmadik személlyel szemben kiterjed az örökhagyó halála utáni időre, a hagyatéki eljárásban az ingatlan-hagyatékot a harmadik személy javára fennálló tartási joggal terhelten kell átadni, és a tartási jogot a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyző megkeresésére az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni.
(3) Az örökhagyó az öröklési szerződésben bármilyen végrendeleti rendelkezést tehet. Az örökhagyóval szerződő félnek az öröklési szerződésbe foglalt végrendeleti rendelkezése érvénytelen.
 Öröklési szerződésben az örökhagyó a vele szerződő felet a magának, illetve a szerződésben meghatározott harmadik személynek nyújtandó tartás, életjáradék, illetve gondozás ellenében – vagyona, annak egy meghatározott része vagy meghatározott vagyontárgyak tekintetében – örökösévé nevezi; a másik fél kötelezettséget vállal a tartás, életjáradék, illetve gondozás teljesítésére.
Tartás: anyagi és alimentációs kötelezettség ld. tartási szerződés. Beletartozik a gondozás, az illő eltemettetés stb. is.

Életjáradék: meghatározott pénzösszeg időszakonként visszatérő szolgáltatása
Gondozás: új elem, a régi bírói gyakorlat. szerint nem volt elég kizárólag a gondozás, mint ellenszolgáltatás, de ez nem életszerű, így az ezzel ellentétes korábbi gyakorlat azokra a szerződésekre sem alkalmazható, amelyek az új ptk hatályba lépése előtt jöttek létre! (Vékás-kommentár)
Egy másik fontos változás: az örökhagyó nemcsak a saját gondozására köthet öröklési szerződést, hanem (a sajátja mellett vagy kizárólag) harmadik személy ellátására is. (Ilyenkor az örökhagyó halála után a harmadik személynek haszonélvezeti joga marad a közös lakáson, berendezésen, felszerelésen, amelyet a szerződéses örökös, mint állagörökös megörököl, ugyanúgy mint amikor házastársak kötnek közösen öröklési szerződést.)
Az öröklési szerződést sajátos kettősség jellemzi: tartalma szerint tartási/életjáradéki szerződés, formája szerint azonban végintézkedés.
Tartási/életjáradéki szerződésre jellemző vonások: a tartalmán túl a megszűnés, módosítás szabályai (ld. lent, külön) Szerződés, amely a felek megegyezésével jön létre, így is módosítható/ szüntethető meg. Végrendelethez képest ez visszterhes jogügylet.
Végintézkedési vonások: az örökhagyó a vagyonáról, vagy annak egy részéről rendelkezik halála estére. Feltétele, hogy az örökhagyóval szerződő fél az örökhagyót túlélje. Érdekes kérdés: megszűnik-e a szerződéses örökös halálával? Régi bírói gyakorlat szerint igen, de ez ellentmondásos lenne, nem helyes ez a meglátás, mivel ilyenkor örökösként a kisesés szabályait kellene megfelelően alkalmazni.
Alanyai: Eltartói oldalon több személy is lehet alanya. Örökhagyói oldalon csak egy, kivéve a házastársak (ilyenkor a túlélő házastársnak holtig tartó haszonélvezeti joga marad a közösen használt lakáson és a felszerelési, berendezési tárgyakon – ez is új szabály, végre tisztázza a biztosíték kérdését).
Tartalma: Szükségszerű tartalmi eleme az örökösnevezés, bármilyen más végrendeleti rendelkezést is tartalmazhat, ez mint egyoldalú végintézkedési jognyilatkozat vissza is vonható. A szerződéses örökös azonban nem foglalhat végrendeleti rendelkezést a szerződésbe. Ezen túl azonban vállalhat érvényesen kötelezettséget a tartáson, gondozáson vagy életjáradék fizetésen kívül is.
Jogkövetkezményei: szerződéses örökös az örökhagyó halálával szerzi meg a szerződésben neki juttatott vagyont ellentétben a tartási szerződéssel, ahol a szerződés megkötésekor nyomban az eltartóra száll át (ezért biztosítékként addig: elidegenítési és terhelési tilalom, DE ezt nem kötelező bejegyezni az ingatlan-nyilvántartásba! – régiben az volt). Általában meghatározott vagyontárgyakra kötik. Mi történik, ha mégsem? (Bonyolult, mert tisztázatlan, hogy mire jegyezhető be elidegenítési-terhelési tilalom, kérdést vet fel az időközbeni jelentős vagyongyarapodás kérdése [tévedésre hivatkozhat-e a másik fél?].) Visszterhes, nem lehet azonban előre tudni, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás hogyan viszonyul egymáshoz -> szerencseszerződés. A szerződéses örökös az örökhagyó tartozásaiért nem felel.
Érvényességi követelményei:
7:49. § [Az öröklési szerződés érvényességi követelményei]
(1) Az öröklési szerződés érvényességére az írásbeli végrendeletre vonatkozó szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szerződésnek akkor is a más által írt végrendelet alaki érvényességi feltételeinek kell megfelelnie, ha az valamelyik fél saját kézírásával készült. (2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében vagyoni jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott nagykorú örökhagyó öröklési szerződésének érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.
Csak írásban köthető, az allográf végrendeletre vonatkozó szabályok irányadók. (7:49.§) Végintézkedési képesség+személyes végintézkedés, DE a végrendeletre vonatkozó szigorú követelmények csak az örökhagyóval szemben kell, hogy fennálljanak. A korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében vagyoni jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott nagykorú örökhagyó öröklési szerződésének érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. Módosítás és megszűnés esetén is ezek az alaki feltételek, kivéve, ha az ennek megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött, mert akkor ezek hiányában is érvényes.
Megtámadhatóság (érvénytelenség miatt): az érdekelt személy támadhatja meg, aki az érvénytelenség vagy hatálytalanság megállapítása esetén maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségektől vagy más terhektől mentesülne + az örökhagyó is megtámadhatja. Hivatalból nem vizsgálható az érvényessége.
Érvénytelenség jogkövetkezményei: alapvetően az élők közötti szerződések érvénytelenségének jogkövetkezményei állnak be. (In integrum restitutio a szolgáltatás jellegéből adódóan általában nem alkalmazható.)

Módosítás/megszüntetés: alaki követelmények a végrendelet szabályai szerint. A tartási/életjáradéki szerződéssel megegyező módon a felek közös megegyezéssel módosíthatják/ szüntethetik meg. Bírói úton is lehetséges, mivel tartós jogviszony -> ilyenkor mindkét fél érdekeinek figyelembevételével kell módosítani. A bíróság bármelyik fél kérelmére meg is szüntetheti, ha valamelyik fél magatartása vagy körülményei folytán a természetbeni teljesítés lehetetlenné vált, és a szerződés célja életjáradéki szerződéssé történő átváltoztatásával nem valósítható meg. Ilyenkor elszámolás keretében kell kielégíteni a feleket. (mint a tartási/életjáradéki szerződésnél.)
2) HALÁL ESETÉRE SZÓLÓ AJÁNDÉKOZÁS
7:53. § [Halál esetére szóló ajándékozás]
(1) Ha az ajándékozás azzal a feltétellel történt, hogy a megajándékozott az ajándékozót túléli, a szerződésre az ajándékozás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szerződés alaki követelményeire az öröklési szerződés alaki követelményei irányadók. (2) Halál esetére szóló ajándékozás olyan juttatásra nézve érvényes, amely végrendelet esetén dologi hagyománynak minősülne.
Amennyiben az ajándékozás azzal a feltétellel történt, hogy a megajándékozott az ajándékozót túléli, a szerződésre az ajándékozás szabályait kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a szerződés alaki követelményeire az öröklési szerződés alaki követelményei irányadók. Csak olyan juttatásra érvényes, amely végrendelet esetén dologi hagyománynak minősülne. A halál esetére szóló tartozás elengedésre is ennek a szabályait kell alkalmazni. A végrendelet szabályai szerint lehet megtámadni, egyébként viszonylag ritkán fordul elő az ajándékozásnak ez az esete.
3) RENDELKEZÉS VÁRT ÖRÖKSÉGRŐL
7:54. § [Rendelkezés várt örökségről]
(1) Az örökhagyó leszármazói egymás között az örökhagyó életében is köthetnek szerződést várt örökségük tárgyában.
(2) A szerződést írásba kell foglalni.
Az örökhagyó leszármazói egymás között az örökhagyó életében is köthetnek szerződést várt örökségük tárgyában. (Ha ez az örökség megnyílása után történik, osztályos egyezségnek minősül.) A szerződést írásba kell foglalni.