Az öröklési jog általános szabályai (Új Ptk.)

Alaptörvény: XIII. cikk
“(1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.”

A tulajdonos vagyonában halála esetén bekövetkező tulajdonváltozás vagyonjogi rendjét a magánjogban az öröklési jog rendezi. A magyar öröklési jog szerint az öröklés ipso iure tulajdonátszállás. Az öröklés kizárólag az emberhez kacsolódó jogi változás; a magánautonómia szervezetei (a jogi személyek) vagyonában megszűnésük esetén bekövetkező egyetemes jogutódlást nem mondjuk öröklésnek.

AZ ÖRÖKLÉSI JOG ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI, ALAPFOGALMAI. ÖRÖKLÉS, HAGYATÉK, HAGYOMÁNY, MEGHAGYÁS. KIESÉS AZ ÖRÖKLÉSBŐL. UTÓÖRÖKÖS. VÉGRENDELETI VÉGREHAJTÓ

Az örökölhető javak körét minden történelmi korban és minden társadalomi berendezkedésben a tulajdoni rend határozza meg. Az öröklési rend a tulajdoni rend függvénye. A magyar jogban a magántulajdon radikális korlátozásai 1990-t követően szűntek meg: ma az Alaptörvény XIII. cikke együtt mondja ki a tulajdonhoz és az örökléshez való jogot.

Az öröklési jogi rendelkezéseket a Ptk. a Hetedik Könyvben tartalmazza. A magyar öröklési jog az ipso iure öröklési rendszert követi, vagyis az öröklés az örökhagyó halálának pillanatában a törvény erejénél fogva áll be. Az örökös az öröklés megnyílásával a hagyatékot elfogadás vagy bármely más jogcselekmény nélkül megszerzi. [7:87.§(1),(2)] Az ipso iure öröklési rendszerben a hagyatékátadó végzés nem konstitutív hatályú, hanem az öröklés közhitelű tanúsítására szolgál. A tulajdonos személyében történő változás tehát az örökhagyó halálával a törvény erejénél fogva automatikusan következik be. Az örökléshez az örökös elfogadó nyilatkozatát vagy más jogcselekményt megkívánó öröklési rendszereket aditionális öröklési rendszernek nevezzük.

A magyar jog szerint örökölni törvény vagy végintézkedés alapján lehet. Így beszélhetünk:

 törvényes öröklésről, és

 végintézkedésen alapuló öröklésről.

Amennyiben az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg; végintézkedés hiányában az öröklés rendjére a törvény az irányadó.

7:3. § [Az öröklés jogcímei]

(1) Örökölni végintézkedés alapján vagy törvény szerint lehet.

(2) Ha az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg.

I. AZ ÖRÖKLÉSI JOG ALAPFOGALMAI:

a) Öröklés:

Öröklés az ember vagyonában halála esetén bekövetkező egyetemes utódlás.

Az öröklés kizárólag az emberhez, mint természetes személyhez kapcsolódó jogi változás; a jogi személyek vagyonában megszűnésük esetén bekövetkező egyetemes jogutódlást nem tekinthetjük tehát öröklésnek.

Az öröklést a tulajdonos halála mint jogi tény önmagában kiváltja: az utódlása tulajdonos halálával, a jogutód elfogadása vagy bármely jogcselekménye nélkül bekövetkezik = Ipso iure öröklési rendszer

Az öröklés az elhunyt tulajdonos vagyonában bekövetkező egyetemes (universalis) jogutódlás, amellyel a jogutód a vagyont vagy annak meghatározott hányadát, mint egészet szerzi meg [7:1.§] aktívákkal és passzívákkal együtt. (Ha nem kíván örökölni, megilleti a visszautasítás joga.) A törvénykönyvek az öröklési jog keretében szabályozzák a tulajdonos halálával beálló bizonyos más jogutódlásokat; a hagyomány, a halál esetére szóló ajándék megszerzését is; ezek azonban egyedi (singularis) jogutódlást jelentenek és ezért nem minősülnek öröklésnek. Ugyancsak az öröklési jog keretében kap szabályozást a köteles rész intézménye is; a köteles rész azonban a magyar jogban nem tekinthető öröklési jogi jogutódlásnak, a köteles részre jogosult nem minősül az örökös jogutódjának. Ehhez hasonlóan az örökhagyó halálával keletkező kötelmi követelés a kötelmi jogi hagyomány és a meghagyás is, amely kötelmi igényeknek az alanya az örökhagyónak szintén nem jogutódja.

Az öröklés a tulajdonjogi viszonyban a tulajdonos személyében alanyváltozást eredményez. Az egyetemes jogutódlás tehát a tulajdonosok között megy végbe; kivételes esetben, így pl. a túlélő házastárs öröklésénél a jogutódlás során a tulajdonos személyében bekövetkező alanyváltozás mellett haszonélvezeti jog is keletkezik. Több személy öröklése esetén az egyes személyeket megillető vagyoni hányadokat (vagyontárgyakat) örökrésznek nevezzük.

Az öröklési igény tulajdoni igény, amely nem évül el. Az örökséget és a dologi hagyományt, mint tulajdoni igényeket tehát bármikor lehet követelni.(7:2.§)

A magyar jog szerint az öröklés szükségszerű jogutódlás, tehát a magyar jog szerint nincs ún. uratlan vagyon, vagy nyugvó hagyaték. Ez következik abból, hogy az elhunyt tulajdonos vagyona a végintézkedésben megjelölt személyekre, ilyenek hiányában a törvényben kijelölt személyekre, s ezek között végső soron az államra száll, akit – mint törvényes örököst – a visszautasítás joga nem illeti meg.

7:74. § [Az állam szükségképpeni törvényes öröklése]

(1) Más örökös hiányában az állam a törvényes örökös.

(2) Az államot mint törvényes örököst az örökség visszautasításának joga nem illeti meg.

Hagyatéki eljárás (régi Jobbágyi könyv): tv által megjelölt bizonyos esetekben kötelező lefolytatni, amely ez esetekben közhitelesen bizonyítja az öröklést

Az örökhagyó vagyona : aktívák és passzívák jelentik, ezek összegzése jelenti a tiszta vagyont, ami eszerint lehet aktív, vagy passzív. (passzív, ha mínuszos)

b) Örökhagyó:

Örökhagyó az elhunyt személy, a meghalt tulajdonos, akinek vagyonában halála miatt egyetemes jogutódlás következik be.

c) Öröklési jogcímek:

Végintézkedés vagy törvényes öröklés jogcímén lehet örökölni.

A modern jogrendszerek biztosítják az örökhagyó végintézkedési szabadságát, vagyis azt a jogot, hogy a vagyon tulajdonosa vagyonát halála esetére (csakúgy, mint életében) arra ruházza át, akire akarja. A végintézkedési szabadság elvéből következik, hogy az öröklés rendjét elsősorban az örökhagyó végintézkedése határozza meg; törvényes öröklésnek akkor van helye, ha a végintézkedés a hagyatékot nem meríti ki. A mai magyar jog a köteles részt az öröklési jogban szabályozza, de lényegét tekintve kötelmi jogi igényként kezeli, tehát nem tekinthető valódi öröklési jogcímnek.

d) Hagyaték:

A Ptk. és a régi törvény sem definiálja, fogalmát a bírói gyakorlat határozta meg.

Hagyaték az örökhagyóról halála esetén jogutódaira átszálló egész – aktív és passzív – vagyon: vagyontárgyainak, valamint polgári jogi jellegű vagyoni jogainak és kötelezettségeinek összessége. = dolgok + polgári jogi jogok + kötelezettségek

A hagyatékhoz tartozó átszálló jogok és kötelezettségek polgári jogi jellegűek; a nem polgári jogi jellegű jogok és kötelezettségek esetleges átszállásáról más jogterületek (nyugdíjról, járadékról a társadalombiztosítást, tartási kötelezettségről a családi jog stb.) szabályai döntenek.

Az örökhagyó polgári jogi jellegű nem vagyoni (személyhez fűződő) jogai (pl.:szerzői jog) halálával nem szállnak át, hanem ún. kegyeleti jogként részesülnek védelemben.

Nem tartoznak a hagyatékhoz az örökhagyó polgári jogi vagyoni jellegű jogai közül sem azok, amelyek kifejezetten az örökhagyó életére szóltak (pl. a haszonélvezeti jog; a szerződésen alapuló tartásra, életjáradékra vonatkozó jog stb.); illetve azok a jogok, amelyeknek esetleges ászállásáról más polgári jogi szabályok (pl. életbiztosítás alapján megillető jogokra, a takarékbetétkönyvre vonatkozó jogra, a lakásbérleti folytatására irányadó rendelkezések) döntenek.

e) Örökös:

7:25. § [Örökösnevezés]

(1) Az örökhagyó végrendeletében egy vagy több örököst nevezhet.

(2) Örökös az, akinek az örökhagyó hagyatékát, annak meghatározott hányadát vagy részét juttatja.

(3) Kétség esetén örökös az is, akinek az örökhagyó az egész hagyaték értékének jelentős részét kitevő egy vagy több meghatározott vagyontárgyat juttat, ha az örökhagyó feltehető akarata szerint a részesítettnek a hagyatéki terhek viselésében is osztoznia kell.

(4) Az alapító által halála esetére rendelt alapítvány – nyilvántartásba való bejegyzése esetén – úgy szerzi meg az alapító által a hagyatékból részére juttatott vagyont, mintha az öröklés megnyílásakor létezett volna.

Örökösön mindenekelőtt az örökhagyó egyetemes jogutódja. Kivételesen örökösnek minősül az örökhagyó egyes meghatározott vagyontárgyainak megszerzője is.

Örökös elsősorban az, akinek az örökhagyó hagyatékát (aktívumaival és passzívumaival együtt) vagy annak egy meghatározott részét juttatja. [7:25.§(2)], ezen kívül

kétség esetén örökös az is, akinek az örökhagyó az egész hagyaték értékének jelentős részét kitevő meghatározott vagyontárgyat juttat, ha az örökhagyó feltehető akarata szerint e személynek a hagyatéki terhek viselésében is osztoznia kell [7:25.§(3)]. Az ítélkezési gyakorlat szerint a hagyaték érékének jelentős részét képezi a hagyaték minimum egyötöde/egynegyede.(Ez a kategória nem egyenlő a dologi hagyományossal!)

ù Örökös lehet: természetes személy, jogi személy. Az öröklési késesség kezdő és végső időpontját a jogképesség keletkezére és megszűnésére vonatkozó szabályok szerint kell meghatározni.

f) Hagyomány:

7:31. § [Hagyományrendelés]

(1) Hagyomány a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgynak meghatározott személy részére juttatása, ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek (dologi hagyomány).

(2) Hagyományrendelés az is, ha az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy a hagyományosnak vagyoni szolgáltatást teljesítsen (kötelmi hagyomány).

(3) Hagyományt az örökös javára is lehet rendelni. Hagyománnyal azt is lehet terhelni, aki maga is hagyományos. Kétség esetén a hagyomány az örököst terheli. 

Hagyomány az örökhagyó végrendelete alapján bekövetkező különös (singularis) jogutódlás, amelynek jogosultja: a hagyományos a hagyatékban meglevő (kivételesen nem a hagyatékban lévő) valamely vagyontárgy tulajdonosa lesz, anélkül, hogy a hagyatéki terhek többségének viselésében is osztoznia kellene.

A hagyományos csak az esetleg őt terhelő hagyomány (vagy meghagyás) teljesítéséért és a kötelesrész kielégítéséért felel, az örökhagyó tartozásaiért nem. ez utóbbiakért helytállásra csak akkor köteles (a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint), ha hagyományát más hagyatéki hitelező sérelmével elégítették ki és ez a hitelező az örökösöktől nem szerezhet kielégítést.

1.) Ha a hagyományos az örökhagyó által a végrendeletben neki rendelt, a hagyatékhoz tartozó egy vagy több meghatározott vagyontárgyat közvetlenül az örökhagyó közvetlen jogutódjaként szerzi meg, dologi hagyományrendelésről és dologi hagyományról beszélünk [7:31.§(1)]. A tipikus dologi hagyományok ingó dolgok, de elvben ingatlan is lehet dologi hagyomány, feltéve, hogy a juttatás nem minősül örökségnek= értéke a hagyaték egészéhez képest nem jelentős, vagy jelentős, de az ily módon részesített személy – az örökhagyó feltehető akarata szerint – a hagyatéki terhek viselésében nem osztozik.

2.) Ha a hagyományos a végrendeletben neki rendelt vagyontárgyat (vagyoni szolgáltatást) nem a hagyatékból (ezért nem az örökhagyó közvetlen jogutódjaként), hanem az örököstől (esetleg a hagyományostól) szerzi meg, kötelmi hagyományrendelésről és kötelmi hagyományról beszélünk [7:31.§(2-3) bekezdés].

û A kötelmi hagyomány tehát az örököst (esetleg a hagyományost) terheli; így a hagyományos az örökös (a hagyományos) közvetlen jogutódja, s az örökhagyóé közvetve is csak akkor, ha a vagyontárgy (vagyoni szolgáltatás) a hagyaték része. Az ilyen hagyományos igénye kötelmi jellegű követelés: az örökössel (esetleg a hagyományossal) szemben keletkezik, az örökhagyó végrendelete alapján, az örökhagyó halálakor (azaz az örökség megnyíltakor).

Mint kötelmi jogi igény a kötelmi hagyomány öt év alatt elévül.

Ha a kötelmi hagyományt a hagyományos köteles teljesíteni, alhagyományról beszélünk.

7:99. § [A hagyományos felelőssége]

(1) A más hagyatéki hitelező sérelmével kielégített hagyományos a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint felel a hitelezőnek, ha a hitelező az örököstől nem szerezhetett kielégítést.

(2) A hagyományos az őt terhelő hagyomány és meghagyás tekintetében úgy felel, mint az örökös.

Tekintettel arra, hogy a hagyomány kiadására az örökség kiadása előtt kerül sor, s hogy a hagyományos az örökhagyó tartozásaiért enyhébb szabályok [7:99.§(1-2)] szerint áll helyt, mint az örökös, bizonyos esetekben értelme lehet annak, hogy az örökhagyó az örökös javára rendeljen hagyományt. Az örökös javára rendelt hagyományt előhagyománynak nevezzük [7:31§ (3)].

Utóhagyomány:

7:32. § [Utóhagyomány rendelése]

(1) Az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint a hagyományban valamely eseménytől vagy időponttól az addigi jogosultat más váltja fel, érvényes.

(2) Ha az örökhagyó eltérően nem rendelkezik, utóhagyományos nevezése az előhagyományos visszterhes rendelkezési jogát és a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb értékre vonatkozó ingyenes adományozási jogát nem érinti.

A Ptk. korlátozás nélkül érvényesnek ismeri el az utóhagyomány rendelését, vagyis az örökhagyó olyan végintézkedését, amely szerint a hagyományban valamely meghatározott eseménytől vagy időponttól az addigi jogosultat más váltja fel.

Az utóhagyományos várományosa a hagyományul rendelt dolognak.

Új szabály, hogy az utóhagyománnyal rendelt vagyontárgyra vonatkozóan a Ptk. rendelkezési jogot biztosít az előhagyományosnak, bár ezt az örökhagyó korlátozhatja vagy kizárhatja [7:32§ (2)].

g) Meghagyás:

Meghagyással az örökhagyó végrendeletében valamely hagyatékban részesülő személyt (örököst vagy dologi hagyományost) kötelezettséggel terhel.

7:33. § [Meghagyás]

(1) Ha az örökhagyó a hagyatékban részesülő személyt harmadik személy javára teljesítendő kötelezettséggel terheli, a követelésre a végrendeletben megjelölt személy jogosulttá válik. Olyan meghagyás teljesítését, amelynek követelésére a végrendelet senkit nem jogosít, a végrendeleti végrehajtó és a hagyatékban részesülő többi személy igényelheti. Közérdekű meghagyás teljesítését az illetékes hatóság is igényelheti.

(2) Kétség esetén a meghagyás az örököst terheli.

(3) Ha feltehető, hogy az örökhagyó a részesítést a meghagyás teljesítéséhez kívánta kötni, a meghagyással terhelt a részesítést a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kiadni köteles, ha a meghagyást nem teljesíti, vagy annak teljesítése neki felróható okból válik lehetetlenné. A részesítés kiadását a végrendeleti végrehajtó és a hagyatékban részesülő többi személy igényelheti. A kiadott vagyontárgy értékét a meghagyás teljesítésére kell fordítani. 

(4) Kétség esetén hagyományrendelésnek kell tekinteni az örökhagyónak azt a rendelkezését, amely meghatározott személy vagyoni részesítését jelenti.

A meghagyásnak lehet a végrendeletben konkrétan meghatározott kedvezményezettje. A Ptk. szerint – a régi Ptk.-tól eltérően – a meghagyás kedvezményezettje alanyi jogot szerez, vagyis bíróság előtt kikényszerítheti a meghagyás teljesítését. [7:33.§(1)] Ez a változás azzal jár együtt, hogy a meghagyás kedvezményezettjére vonatkoznak a kiesés szabályai.

Ha a végrendelet kedvezményezettet nem jelöl meg, a meghagyás teljesítését a végrendeleti végrehajtó és a hagyatékban részesülő személyek követelhetik; közérdekű meghagyás teljesítését az illetékes hatóság is igényelheti. [7:33.§(1)]

Bár a kötelezettségnek lehet vagyoni értéke, a meghagyás nem tekinthető vagyoni szolgáltatásnak. Kétség esetén nem meghagyásnak, hanem kötelmi hagyományrendelésnek kell tekinteni az örökhagyónak azt a rendelkezését, amely meghatározott személy vagyoni részesítését jelenti. [7:33.§(4)]

A meghagyás kedvezményezettje az örökhagyó tartozásaiért nem felel, még annyiban sem, mint a hagyományos. A meghagyás teljesítése kétség esetén az örököst terheli. [7:33.§(2)]

A Ptk. a jellegében megváltoztatott (most már kikényszeríthető) meghagyás intézményébe olvasztja a régi Ptk.-ban feltételes juttatás (feltételi kedvezmény) néven ismert tényállást.

Azaz, ha feltehető, hogy az örökhagyó a részesítést a meghagyás teljesítéséhez kívánta kötni, és az illető a meghagyást nem teljesíti, vagy annak teljesítése neki felróható okból válik lehetetlenné, a meghagyással terhelt a részesítést a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kiadni köteles.

A részesítés kiadását a végrendeleti végrehajtó és a hagyatékban részesülő többi személy igényelheti. A kiadott vagyontárgy értékét a meghagyás teljesítésére kell fordítani. [7:33.§(3)]

Itt jegyzi meg Vékás, hogy a Ptk. alapján nincs akadálya, hogy a végrendeleti juttatást valamely feltétel beálltától tegye az örökhagyó függővé (pl:diploma megszerzése). E feltételnek az öröklés megnyílásáig teljesülnie kell.

h) Utóörökös:

Az utóörökös–nevezés az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint az örökségben vagy annak egy részében valamely meghatározott eseménytől (pl. előörökös halálától) vagy meghatározott időponttól kezdve az előörököst más váltja fel.

A régi Ptk. érvénytelennek mondta ki az utóörökös-nevezést és főszabályként a hatályos tv. is fenntartja a tilalmat. 7:28. § [Utóörökös nevezése]

(1) Érvénytelen az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint az örökségben vagy annak egy részében valamely eseménytől vagy időponttól kezdve az addigi örököst más személy váltja fel.

(2) Az elsősorban nevezett örökös halála esetére történt örökösnevezés helyettes örökös nevezéseként érvényesül, ha annak feltételei fennállnak.

(3) Az örökhagyó érvényesen nevezhet utóörököst az elsősorban örökösnek nevezett házastársa halála esetére a házastársra háramlott hagyatékra. Utóörökös nevezése a házastárs visszterhes rendelkezési jogát és a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb értékre vonatkozó ingyenes adományozási jogát nem érinti.

(4) Az örökhagyó érvényesen nevezhet utóörököst az elsősorban örökösnek nevezett leszármazójára háramlott hagyatékára arra az esetre, ha a leszármazó a hagyaték megnyílásakor nem rendelkezik végrendelkezési képességgel, és meghal anélkül, hogy ezt a képességét megszerezte volna. Utóörökös nevezése az elsősorban örökösnek nevezett leszármazónak a cselekvőképességi szabályok korlátai közötti rendelkezési jogát nem érinti.

Az elsősorban nevezett örökös halála esetére történt örökösnevezés érvényessége továbbra is attól függ, hogy ez az örökös az örökhagyó előtt vagy után hal-e meg. (Csak az első esetben érvényes.)[7:28.§(2)]

Kivételek az általános tilalom alól:

1. Az elsősorban nevezett házastárs halála esetére, a házastársra háramlott hagyaték tekintetében. .[7:28.§(3)] Utóörökös nevezése a házastárs visszterhes rendelkezési jogát és a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb értékre vonatkozó ingyenes adományozási jogát nem érinti.

Ez ún. maradék-utóöröklés: az utóörököst az a vagyon illeti majd meg, ami az előörökös házastárásának halála után maradt.

2. Az elsősorban nevezett leszármazójára háramlott hagyatékra, arra az esetre, ha a leszármazó a hagyaték megnyílásakor nem rendelkezik végrendelkezési képességgel, és meghal anélkül, hogy ezt a képességét megszerezte volna. = substitutio pupillaris

Utóörökös nevezése az elsősorban örökösnek nevezett leszármazónak a cselekvőképességi szabályok korlátai közötti rendelkezési jogát nem érinti.

Ez is maradék-utóöröklés.

i) Végrendeleti végrehajtó:

Ha az örökhagyó végakaratának egésze vagy része végrehajtására végrendeletében cselekvőképes nagykorú vagy jogi személyt nevez meg, e személy (végrendeleti végrehajtó) öröklésben érdekeltnek tekintendő. (2010. évi XXXVIII. törvény a hagyatéki eljárásról, 6.§(4))

Az örökhagyó végrendelet készítésekor végrendeleti végrehajtót nevezhet meg, akinek a feladata az, hogy a végintézkedés érvényre jutását elősegítse. Ez azt jelenti, hogy az elhunyt a hagyatékára nézve valamilyen vagyoni természetű, halál esetére szóló rendelkezést tett, amelynek akarata szerinti végrehajtását a megnevezett személy segítségével kívánja garantálni. Ilyen vagyoni természetű rendelkezés lehet például a hagyomány vagy a meghagyás.

A Ptk. a Meghagyásnál utal a végrendeleti végrehajtóra. [7:33. § (1)és(3)]

AZ ÖRÖKLÉSI ELŐFELTÉTELEI:

1. Az Örökhagyó halála

2. Az Örökös öröklési, szerzési képessége

3. Az Örökhagyó túlélése

4. Érvényes végintézkedés léte, ennek hiányában törvényes öröklés rendje érvényesül

5. Legyen Hagyaték

6. Az Örökös tekintetében ne álljon fenn kiesési ok

(ez nincs a tételcímben, de sztem előjöhet kérdésként)

1. A halállal azonos következménye van a holtnak nyilvánításnak és a halál ténye bírói megállapításának.

2. Öröklési képessége minden jogképes személynek van, tehát az öröklési képesség a jogalanyok polgári jogi jogképességének része. A méhmagzat is rendelkezik – feltételes: az élve születéstől függő – öröklési képességgel, ugyanígy az előtársaság is. Kivételt képez az ált. szabály alól, törvényi fikció alkalmazásával, a végrendelettel rendelt alapítvány, amely nyilvántartásba való bejegyzése esetén úgy szerzi meg az alapító által a hagyatékból részére juttatott vagyont, mintha az öröklés megnyílásakor már létezett volna.[7:25.§(4)]

A szerzőképesség szűkebb fogalom, azt jelenti, hogy az öröklésre elvben képes személy ténylegesen megszerezheti-e a hagyaték rá eső részét. (pl. ingatlant egy külföldi áp.) Öröklési jogunkban ilyen természetű korlátozás nem szerepel.

3. Kiesési okként fogalmazza meg ezt az előfeltételt a Ptk.[7:4.§(1)] Az azonos veszélyhelyzetben elhunyt személyek viszonylatában a Ptk. nem állít fel vélelmet: A közös balesetben elhunyt személyek az egymás után történő öröklés tekintetében a halál beálltának sorrendjétől függetlenül kiesettnek tekintendők, azaz egymás után nem örökölhetnek.

II. KIESÉS AZ ÖRÖKLÉSBŐL:

Kiesés fogalma alatt a hatályos magyar öröklési jog azokat az eseteket foglalja össze, amelyekben az érintett személyt a törvény rendelése folytán örökösként (hagyományosként, meghagyás kedvezményezettjeként) és – meghatározott esetekben -kötelesrészre jogosultként figyelmen kívül kell hagyni.

A kiesés az öröklés negatív előfeltétele: az örökléshez az kell, hogy az érintett személy vonatkozásában ne álljon fenn kiesési ok.

A kiesés általában relatív hatású: a kiesést eredményező jogi tény csak az érintett személy figyelmen kívül hagyását eredményezi, a kiesett személy rokonaira/örököseire ilyen hatással nincsen (kivétel lehet a lemondás meghatározott esete).

A kiesési okokat a törvény taxatíve sorolja fel:

Kiesik az öröklésből

1. aki nem éli túl az örökhagyót,

2. aki az öröklésre érdemtelen;

3. akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott;

4. aki lemondott az öröklésről;

5. aki az örökséget visszautasította.

A kiesés következtében öröklő személyt

törvényes öröklés esetén a törvény határozza meg;

végintézkedésen alapuló öröklés esetében meghatározhatja maga az örökhagyó: helyettes örökös nevezésével [7:27.§ (1)], ilyen hiányában

örökölhet az ún. törvényes helyettes örökös [7:27.§ (2) bekezdés], ilyen hiányában

érvényesülhet a növedékjog [7:35.§], enélkül pedig

a törvényes öröklés szabályai döntenek. [7:30.§]

A Ptk. a kiesés szabályait megfelelően alkalmazni rendeli a haszonélvezeti jogból, kötelesrészből, hagyományból, meghagyásból történő kiesés eseteire is. Fontos: a kitagadás csak a kötelesrészre vonatkozó kiesési ok, a kizárás viszont a kötelesrészt nem érinti!

AZ EGYES KIESÉSI OKOK:

1. Kiesik az öröklésből, aki nem éli túl az örökhagyót.

Az örökhagyónak az örökös (hagyományos, köteles részre jogosult) általi túlélését, mint az öröklés előfeltételét negatív formában fogalmazza meg a Ptk. (lásd öröklés előfeltételei 3. pont)

2. A külön élő házastárs kiesése:

A Ptk. a régi törvénytől eltérően a házastársnak az életközösség megszakadása miatt a törvényes öröklésből való kiesését nem itt rendezi, hanem a házastárs öröklésére vonatkozó szabályok között, de azok tartalmilag nem változtak. (7:62.§)

A házasság mint jogi kötelék az életközösséggel nyeri el teljes tartalmát, s ezért az öröklési jogi következmények (csakúgy, mint az alapvető házastársi vagyonjogi hatások) csak a házastársi életközösség fennállása alatt fűződnek a kötelékhez. A kiesés részben másként alakul az egyes öröklési jogi jogviszonyokban:

Törvényes örökösként (mind állagörökösként, mind haszonélvezeti örökösként) és köteles részre jogosultként akkor esik ki a házastárs, „ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás”[7:62.§ (1)].

A bizonyítási teher általános elvei szerint a kiesésre hivatkozó fél terhére esik, ha a kiesés két konjunktív feltételének (vagy azok egyikének) bizonyítása sikertelen.

A kiesési vélelem megerősítésre szorul, hivatkozni kell rá, tehát hivatalból nem vehető figyelembe.

”Az örökhagyó házastársának az öröklésből való kiesésére az hivatkozhat, aki a kiesés folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne.”

Az életközösség megszakadásának végintézkedés alapján történő öröklésre való kihatását a Ptk. a korábbi szabályozástól eltérően nem kiesési okként, hanem a végrendelet hatálytalanságának eseteként fogalmazza meg, a szabályok tartalmilag is megváltoztak. (B/12. tétel)

A 2009. évi XXIX. tv. a házastárssal azonos öröklési pozíciót ad a bejegyzett élettársnak, így rá is vonatkoznak a kiesés szabályai.

3. Érdemtelenség:

Az érdemtelenségre vezető magatartások vagy az örökhagyó élete ellen, vagy az örökhagyó utáni – végrendeleti, illetve törvényes – öröklés rendje ellen irányuló magatartást jelentenek.

Érdemtelen az öröklésre

a) aki az örökhagyó életére tört;

b) aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, a végakarat érvényesítését meghiúsította vagy ezek valamelyikét megkísérelte;

c) aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört.(7:6.§(1))

Az érdemtelenségre vezető, a Ptk.-ban taxatíve felsorolt cselekmény elkövetőjüket megfosztják attól a jogától, hogy az örökhagyó hagyatékába bármilyen címen: örökösként, hagyományosként, meghagyás kedvezményezettjeként, köteles részre jogosultként részesedjék.

Az érdemtelenség hivatalból (hagyatéki eljárásban a közjegyző, perben bíró által) nem vehető figyelembe, arra hivatkozni kell, és csak az hivatkozhat rá, aki az érdemtelen személy kiesése folytán maga örökölne, vagy végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesül [7:6.§ (3) ]. Ha az arra jogosult a kiesési okra nem hivatkozik, érdemtelenség az öröklés rendjének meghatározásánál figyelmen kívül marad.

Az érdemtelenségre vezető magatartást – bárki ellen irányult is – örökhagyó megbocsáthatja (általános megbocsátási jog); megbocsátási joga van annak a személynek is, aki ellen az érdemtelenségre vezető magatartása irányult, de csak az őt érintő magatartások tekintetében. A megbocsátás történhet kifejezett (írásbeli vagy szóbeli) nyilatkozattal és ráutaló magatartással is; ez utóbbi esetben a körülményekből lehet a megbocsátásra következtetni. A megbocsátott magatartás érdemtelenségi okként nem vehető figyelembe [7:6§ (2)].

Az „életre tört” kifejezést a bírói gyakorlat élet elleni szándékos támadásként fogja fel, amelynek azonban nem kell ténylegesen élet kioltásához vezetnie; az élet elleni célzatos magatartás kísérlete is az érdemtelenségnek minősül. A célzatosság ugyanakkor vétőképesség meglétét tételezi fel, függetlenül a büntetőjogi büntethetőség megítélésétől

Új szabályként vezeti be a Ptk., hogy az érdemtelenség miatt kieső személy, nem jogosult törvényes képviselőként (szülő, gyám, gondnok) a helyébe lépő személy örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői vagyonkezelésből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

4. Lemondás az öröklésről:

7:7. § [Lemondás az öröklésről]

(1) Aki törvényes öröklésre jogosult, az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben – egészben vagy részben – lemondhat az öröklésről.

(2) A lemondást a szerződési akarat hiánya vagy fogyatékossága miatt a végrendelet megtámadására irányadó szabályok szerint lehet megtámadni.

7:8. § [A lemondás személyi hatása]

(1) A lemondás a lemondó leszármazóira nem hat ki, kivéve, ha a megállapodás így szól, vagy ha az a kötelesrészt elérő kielégítés ellenében történt.

(2) A meghatározott személy javára való lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában arra az esetre szól, ha a meghatározott személy az örökhagyó után örököl. Az örökhagyó leszármazójának lemondása a felek eltérő megállapodásának hiányában a többi leszármazó javára szolgál.

7:9. § [A lemondás terjedelme]

(1) Az öröklésről való lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában a kötelesrészről való lemondást is jelenti. A kötelesrészről való lemondás nem jelent lemondást arról, ami a lemondóra más öröklési jogcímen hárul.

(2) A lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában kiterjed a hagyatéknak arra a részére is, amivel a lemondó hányada utóbb másnak kiesése következtében növekszik.

(3) A lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában kiterjed arra a vagyonra is, amelyet az örökhagyó a lemondás után szerzett, kivéve, ha olyan rendkívüli vagyonnövekedés következett be, hogy annak ismeretében a lemondó nyilatkozatot feltehetően nem tették volna meg.

Az öröklésről történő lemondás az örökhagyó és a törvényes öröklésre jogosult közötti írásbeli szerződéssel történik.

A lemondásra akár ingyenesen, akár ellenérték fejében sor kerülhet.

A lemondásra csak az örökhagyó életében kerülhet sor: a lemondás a törvényes öröklés sorrendjében törvényes öröklésre jogosult és az örökhagyó megállapodása.

A lemondási szerződés érvényességi követelményeire nem a végrendelet, hanem az élők közötti szerződések szabályai vonatkoznak.

Alaki érvényességéhez elegendő az egyszerű írásba foglalás.

Az akarati hibák szempontjából a lemondási szerződés a végrendelettel esik egy tekintet alá: a szerződési akarat hiánya vagy fogyatékossága miatt ugyanúgy lehet megtámadni, mint a végrendeletet [7:7§(2)].

A korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen kiskorú örökös törvényes képviselőjének nyilatkozata csak a gyámhatóság jóváhagyásával érvényes, sőt ellenérték nélküli lemondás még ilyen jóváhagyással sem tehető érvényesen.

Ugyanezen okból a cselekvőképességében vagyoni ügyei tekintetében részlegesen korlátozott vagy cselekvőképtelen nagykorú örökös gondnokának lemondó nyilatkozata csak a gyámhatóság jóváhagyásával érvényes.

A lemondás terjedelmére vonatkozóan az örökhagyó és a törvényes öröklésre jogosult szabadon megállapodhat. Ennek megfelelően lehetséges, hogy az örökhagyó és a törvényes örökrész várományosa akár az egész várható örökrészre, akár annak egy részére vonatkozó lemondásban állapodjék meg [7.7.§ (1)].

A lemondás – ellenkező kikötés hiányában – a lemondó kötelesrészére is vonatkozik. Ha a lemondás kifejezetten csak a kötelesrészre vonatkozik, a kiesési ok nem érinti a lemondó személyt más öröklési jogcímen (akár örökösként, akár hagyományosként) megillető jogokat [7:9.§ (1)].

Előfordul, hogy a lemondó személy hányada a lemondást követően – akár más személy kiesése következtében, akár az örökhagyó új vagyonszerzése folytán – gyarapodik. A lemondás – ellenkező megállapodás hiányában – az így megnőtt örökrészre is kiterjed, kivéve, ha a gyarapodás olyan rendkívüli, hogy annak ismeretében a lemondó nyilatkozatát nem tette volna meg [7:9§(2)]. Az örökhagyó és a törvényes örökös a lemondási megállapodást bármikor módosíthatja vagy felbonthatja.

A törvényes örökrész várományosa és az örökhagyó a lemondási szerződésben megjelölhetik azt a személyt, aki az örökhagyó után a lemondás folytán örököl.

Az így meghatározott személy bárki lehet:

lehet egy másik törvényes örökös,

de lehet olyan személy is (pl. a lemondó személy házastársa, élettársa stb.), aki az örökhagyónak nem törvényes örököse.

A meghatározott személy javára történő lemondás nem korlátozza az örökhagyó végrendelkezési szabadságát. Így előfordulhat, hogy az örökhagyó végrendelete kifejezett nyilatkozattal vagy mellőzés formájában kizárja a lemondási szerződésben meghatározott személyt.

Külön értelmező szabályt ad a Ptk. [7:8§(2)] arra az esetre, ha az öröklésről az örökhagyó valamelyik leszármazója mond le: az ilyen lemondás – a felek eltérő megállapodásának hiányában – csak a többi leszármazó javára szolgál. Ellenkező tartalmú szerződéses kikötés hiányában tehát az örökhagyó leszármazójának lemondása csak akkor hatályos, ha helyette a többi leszármazó örököl.

Lehetséges az is, hogy a lemondási szerződés csak a lemondó kiesését rögzíti, s új örököst nem jelöl meg; ebben az esetben – végintézkedés hiányában – a törvényes öröklés szabályai határozzák meg az örököst: a hagyományról történt lemondás pedig a hagyománnyal terhelt személy mentesülését eredményezi.

Az új örökös kijelölés nélkül történő lemondás csak relatív kiesési ok: a lemondó örökös leszármazóira nem terjed ki. A lemondó leszármazóira a lemondás csak akkor hat ki, ha a szerződés (pl. új örökös kijelölésével) kifejezetten így rendelkezik, vagy ha a lemondás a köteles részt elérő kielégítés fejében történt [7:8.§(1)].

5. Az örökség visszautasítása:

A visszautasítás az öröklés megnyílta után tett olyan egyoldalú nyilatkozat, amelyben az örökös kinyilvánítja, hogy nem kíván örökölni.

Ez a jog a törvényes és a végrendeleti örököst is megilleti. Egyedül az államot nem illeti meg a visszautasítás joga, mivel azt a Ptk. szükségképpeni törvényes örökösnek tekinti.

visszautasításhoz a törvény nem kíván meg írásos formát, az szóban is érvényes. A visszautasító nyilatkozat akár a hagyatéki eljárás során, akár azon kívül megtehető.

A visszautasító nyilatkozatnak egyértelműnek, vitathatatlannak kell lennie, ezért érvénytelen a feltételhez vagy időhöz kötött, továbbá a megszorítással tett visszautasítás is.[7:89.§(4)]

A visszautasítás hatályát csak az érdekeltek közös megállapodásával meg lehet szüntetni.

A visszautasítás az egész örökrészből történő kiesést vonja maga után. A Ptk. tehát nem teszi lehetővé, hogy az örökös örökrészének bizonyos vagyontárgyait megtartsa, másokat pedig visszautasítson.

ù Kivételesen külön is visszautasítható a mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, a hozzátartozó berendezési és felszerelési tárgyak, állatállomány és munkaeszközök öröklése, ha az örökös nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel.[7:89.§(2)]

ù A Ptk. most már lehetővé teszi azt is, hogy az örökös a törvényes öröklés és végrendeleti öröklés jogcímén megszerzett örökrészt önállóan is visszautasítsa.[7:89.§(3)]

ù A törvénnyel kifejezetten meg nem engedett részleges visszautasítás érvénytelen.[7:89.§(4)]

Az örökös a visszautasítás jogát elveszti, ha arról az öröklés megnyílta után – a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyzőnél tett bejelentéssel – kifejezetten vagy hallgatólag lemond. A visszautasítás jogáról való lemondásnak kell tekinteni az örökség olyan birtokbavételét vagy a hagyatékra vonatkozó egyéb olyan cselekményt is, amelyből az örökösnek az örökség elfogadására irányuló kétségtelen akarata tűnik ki.

A visszautasítás joga nincs határidőhöz kötve. A közjegyző azonban – bármely érdekelt kérelmére – határidőt is tűzhet a visszautasító nyilatkozat megtételére; ha az örökös ezen határidő alatt a visszautasító nyilatkozatot nem teszi meg, e jogáról lemondottnak kell tekinteni [7:90§ (1-2)].

A visszautasítás mindig relatív kiesési ok: csak a visszautasító személyre vonatkozik, a rokonok kiesését nem vonja maga után. Az örökrészét visszautasító örökös viszont nem is jelölheti meg a kiesése esetén öröklő személyt. A hagyaték megnyílása után csak osztályos egyezség keretében vagy erre irányuló szerződéssel ruházhatja át az örökrészét. POLGÁRIJOG ZÁRÓVIZSGA TÉTELEK 2014

Oldal: 333 / 649

A lemondás és a visszautasítás közötti fő különbségek: lemondás visszautasítás
a hagyaték megnyílása előtt után
a jognyilatkozat kétoldalú: szerződés az örökhagyóval egyoldalú jognyilatkozat
alakszerűség csak írásban szóban is, írásban is
részlegesen korlátozás nélkül lehetséges csak kivételesen lehetséges (mezőgazd.)
a leszármazókra kihat kivételesen igen sohasem
meghatározott személy javára lehetséges nem lehetséges

6.Kizárás az öröklésből:

A Ptk. a kizárást a végrendelet tartalmánál. szabályozza. A végintézkedés szabadságából következik, hogy az örökhagyó szinte korlátlanul megváltoztathatja a vagyonában beálló öröklésnek a törvényben meghatározott rendjét, és azt, akit törvényes örököse, vagy azzá válhat, tetszése szerint – egyoldalú nyilatkozattal – kizárhatja a törvényes öröklésből.

A kizárás azt jelenti, hogy a kizárt személy kiesik az öröklésből. Amennyiben a kiesett törvényes örökös köteles részre jogosult ezt az igényét a kizárás nem érinti.

ù A kizárás az örökhagyónak:végintézkedésben tett nyilatkozata, amelyet indokolni sem kell.

ù A kizáró nyilatkozat történhet más személy örökössé nevezésével: ún. mellőzéssel, és lehet kifejezett nyilatkozattal is, vagyis az érintett személy megnevezésével.[7:29.§ (1)].

ù A kifejezett nyilatkozattal történő kizárás relatív hatású kiesési ok: csak a végrendeletben ilyen értelemben megjelölt törvényes örökös(ök)re vonatkozik, azok leszármazóira nem hat ki. Ezzel szemben a mellőzés következménye az, hogy a végrendeletben kifejezetten nevezett örökös(ök)ön kívüli valamennyi törvényes örököst (így a mellőzött leszármazó leszármazóit is) kizártnak kell tekinteni.

Az örökhagyó végintézkedési szabadságának és kizárási jogának egyetlen korlátja az, hogy a kötelesrészre jogosultakat kötelesrészükből nem rekesztheti ki. Ez csak kitagadás útján lehetséges. A kötelesrészre jogosult csak a kötelesrészt meghaladó törvényes örökrészéből zárható ki [7:29§ (2)].

7. Kitagadás: A Ptk. a kitagadást a kötelesrésznél szabályozza.

A kitagadás különleges, a köteles részre kiható kiesési ok: az örökhagyó törvényben taxatíve felsorolt okok fennforgása esetén, ezen okokra hivatkozva végrendeletében a köteles részből is kirekesztheti a köteles részre törvény szerint jogosultakat.

  • Akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott, köteles részre sem tarthat igényt.
  • A kitagadás akkor érvényes, ha annak okát a végintézkedés kifejezetten megjelöli.[7:77.§].

A kitagadás is relatív hatályú kiesési ok: csak az örökhagyó által megjelölt személyekre vonatkozik, azaz a kitagadott személy leszármazója nem esik ki az öröklésből, sőt nem is csupán a köteles részre, hanem törvényes örökrészére tarthat igényt.

A kitagadás mint kiesési ok csak a köteles részre jogosult törvényes örökösöket érinti.

7:77. § [Kitagadás]

Nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott. A kitagadás akkor érvényes, ha a végintézkedés annak okát kifejezetten megjelöli.

7:78. § [Kitagadási okok]

(1) Kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult

a) az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne;

b) az örökhagyó sérelmére bűncselekményt követett el;

c) az örökhagyó egyenesági rokonának, házastársának vagy élettársának életére tört vagy sérelmükre egyéb súlyos bűncselekményt követett el;

d) az örökhagyó irányában fennálló törvényes tartási kötelezettségét súlyosan megsértette;

e) erkölcstelen életmódot folytat;

f) – akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek – a büntetését még nem töltötte ki;

g) a tőle elvárható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá.

(2) A nagykorú leszármazót az örökhagyó a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt is kitagadhatja.

(3) A szülőt az örökhagyó a sérelmére elkövetett olyan magatartás miatt is kitagadhatja, amely a szülői felügyeleti jog megszüntetésére ad alapot.

(4) Házastársát az örökhagyó házastársi kötelességét durván sértő magatartása miatt kitagadhatja.

(5) Aki kitagadás miatt kiesik az öröklésből, nem jogosult törvényes képviselőként a helyébe lépő személy örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői vagyonkezelésből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.